A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)
Balogh István dr.: Jelentés a Múzeum 1948-1956. évi működéséről
1948-ban még kiállítások nem voltak, a következő évben pedig novemberben nyiltak meg az összes kiállításaink és a számlálás rendszere sem volt megbízható, támaszpontot csak a vendégkönyvbe való beírások adnak. Az emelkedő irányt az 1957. márciusában meglepetésszerűen elrendelt és magasan megállapított belépődíjak rendszere törte meg s ettől kezdve éveken keresztül az időközben történt belépődíj leszállítás ellenére sem érte el a korábbi szintet. A múzeum látogatóinak számát azonban növelik a különböző kiállítások látogatói is, akik jegyet nem váltanak, tehát nyilvántartásba nem vehetők. Ezek számát évente szerény becsléssel is 6 —8000-re lehet tenni. A Déri Múzeum az elmúlt évek során ismét elfoglalta azt a helyet a város művelődési életében, amit már a korábbi évtizedekben is betöltött. A nyilvántartás módja nem alkalmas erre, s így a statisztika számai nem adnak felvilágosítást, de elég csak egy-egy tömeges hétköznapi, vagy a rendes vasárnapi látogatók sorát végignézni, hogy meggyőződjünk arról, a társadalom minden rétege és korosztálya véli üdülését, szórakozását és ismereteinek bővítését a múzeumban feltalálni. A múzeum 1956-ban fennállásának fél évszázados fordulóját ünnepelte. Erre az alkalomra rendezett kiállításunk, amely egyúttal az intézmény történetét a múzeum tudományos és egyéb vonatkozásban is komoly értéket jelentő anyagán keresztül mutatta be, világosan bizonyította, hogy a város és környék népének támogatása és egykori elődeink ügyszeretete hozta létre ezt a gyűjteményt. Déri Frigyes és Déri György nagyszabású, igazi múzeumalapítókhoz méltó adománya pedig egyetemes jellegűvé tette a korábbi helyi vonatkozású múzeumot. Az a gond és féltő szeretet és az az érdeklődés, amivel a város népe 1949-ben várta a múzeum újbóli megnyitását, bizonyította, hogy a háborús események következtében több mint fél évtizedig tartó zárvatartás nem csökkentette a szeretetet. A város népének önként megnyilvánuló érdeklődése a különböző helyi hivatalos szervek munkáját is átmelegítette a múzeum iránt és nagymértékben ennek köszönhető az a figyelem, amivel a város vezetősége hivatalos kötelességén túl még anyagi vonatkozásban is sokszor segítségére sietett az intézménynek az államosítás után is. Végezetül az elmúlt évek személyi változásairól is be kell számolnunk, mert az időközben történt változások a múzeumi munkát is nagymértékben befolyásolták. A múzeumnál az 1944. előtti alkalmazottakból egyedül Szűcs Lajosné van ezidáig szolgálatban. A tudományos alkalmazottak közt 1948. óta nagyszabású átrendeződés történt. Lükő Gábor 1949. ápr. 22-én a Városi Tanács rendelkezése folytán a Városi Levéltártól — amelyet 1946. óta vezetett — visszatért a múzeumba, majd 1950. február 1-től rendelkezési állományba került. Egy hónap múlva a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének közbejárására a gyulai Erkel Ferenc Múzeum vezetésével bízták meg. Balogh Istvánt a VKM. 1949. január 1-től a Magyar Nemzeti Múzeum státusába kinevezte és szolgálattételre a Déri Múzeumhoz osztotta be. Dr. Sőregi János múzeumigazgatót 1950. február 1-én a Városi Tanácsrendelkezési állományba helyezte, majd április 30-án nyugdíjazta és a múzeum vezetésével ideiglenesen Balogh Istvánt bízta meg. 13