A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Balogh István dr.: Jelentés a Múzeum 1948-1956. évi működéséről

1948-ban még kiállítások nem voltak, a következő évben pedig novemberben nyiltak meg az összes kiállításaink és a számlálás rend­szere sem volt megbízható, támaszpontot csak a vendégkönyvbe való beírások adnak. Az emelkedő irányt az 1957. márciusában meglepetés­szerűen elrendelt és magasan megállapított belépődíjak rendszere törte meg s ettől kezdve éveken keresztül az időközben történt belépődíj leszállítás ellenére sem érte el a korábbi szintet. A múzeum látogatóinak számát azonban növelik a különböző kiállí­tások látogatói is, akik jegyet nem váltanak, tehát nyilvántartásba nem vehetők. Ezek számát évente szerény becsléssel is 6 —8000-re lehet tenni. A Déri Múzeum az elmúlt évek során ismét elfoglalta azt a helyet a város művelődési életében, amit már a korábbi évtizedekben is betöltött. A nyilvántartás módja nem alkalmas erre, s így a statisztika számai nem adnak felvilágosítást, de elég csak egy-egy tömeges hét­köznapi, vagy a rendes vasárnapi látogatók sorát végignézni, hogy meggyőződjünk arról, a társadalom minden rétege és korosztálya véli üdülését, szórakozását és ismereteinek bővítését a múzeumban feltalálni. A múzeum 1956-ban fennállásának fél évszázados fordulóját ünnepelte. Erre az alkalomra rendezett kiállításunk, amely egyúttal az intéz­mény történetét a múzeum tudományos és egyéb vonatkozásban is komoly értéket jelentő anyagán keresztül mutatta be, világosan bi­zonyította, hogy a város és környék népének támogatása és egykori elődeink ügyszeretete hozta létre ezt a gyűjteményt. Déri Frigyes és Déri György nagyszabású, igazi múzeumalapítókhoz méltó adománya pedig egyetemes jellegűvé tette a korábbi helyi vonatkozású múzeu­mot. Az a gond és féltő szeretet és az az érdeklődés, amivel a város népe 1949-ben várta a múzeum újbóli megnyitását, bizonyította, hogy a háborús események következtében több mint fél évtizedig tartó zárva­tartás nem csökkentette a szeretetet. A város népének önként megnyil­vánuló érdeklődése a különböző helyi hivatalos szervek munkáját is át­melegítette a múzeum iránt és nagymértékben ennek köszönhető az a figye­lem, amivel a város vezetősége hivatalos kötelességén túl még anyagi vo­natkozásban is sokszor segítségére sietett az intézménynek az álla­mosítás után is. Végezetül az elmúlt évek személyi változásairól is be kell számol­nunk, mert az időközben történt változások a múzeumi munkát is nagy­mértékben befolyásolták. A múzeumnál az 1944. előtti alkalmazottak­ból egyedül Szűcs Lajosné van ezidáig szolgálatban. A tudományos alkalmazottak közt 1948. óta nagyszabású átrendeződés történt. Lükő Gábor 1949. ápr. 22-én a Városi Tanács rendelkezése folytán a Városi Levéltártól — amelyet 1946. óta vezetett — visszatért a múzeumba, majd 1950. február 1-től rendelkezési állományba került. Egy hónap múlva a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének közbejárására a gyulai Erkel Ferenc Múzeum vezetésével bízták meg. Balogh Istvánt a VKM. 1949. január 1-től a Magyar Nemzeti Múzeum státusába kinevezte és szolgálattételre a Déri Múzeumhoz osztotta be. Dr. Sőregi János múzeumigazgatót 1950. február 1-én a Városi Ta­nácsrendelkezési állományba helyezte, majd április 30-án nyugdíjazta és a múzeum vezetésével ideiglenesen Balogh Istvánt bízta meg. 13

Next

/
Thumbnails
Contents