A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Balogh István dr.: Jelentés a Múzeum 1948-1956. évi működéséről

és 1955. 1—4. sz.; Hortobágy. Élet és Tudomány 1955. 7. sz. Herman Ottó levelei Zoltai Lajoshoz, Ethn. 1956. 1—2. sz.; Kiss Lajos: Szegényemberek élete (könyvism.) Alföld, 1956. 1. sz.; A leghíresebb tiszántúli betyár. Alföld 1956. 2. sz. ; — — és Borbíró Virgil: Debrecen műemléki és városképvizsgálata (kézirat gyanánt) Bp. 1951 ; és Telepy Katalin : A Déri Múzeum Képtára. Db. 1954. Béres András: Adatok a juhászkampó készítéséhez és használatához Hajdú-Biharmegyéhen. Ethn. 1953. 1—4. sz.; — — és Szabadfalvi József : Fazekasművészet Nádudvaron, Építünk, 1954. 2. sz,; A debreceni cifraszűr. Bp. 1955.; Lugossy Emma: 39 verbunkostánc, (könyvism.) Ethn. 1955. 1—4. sz. ; Mai mesélő alkalmak. Ethn. 1955. 1—4. sz.; Mikepércsi csárdás, Bp. 1955.; — — és Bajkó Mátyás : Három aranyalma. Db. 1955.; Népi díszítőművészet Hajdú-Biharmegyében. Db. 1955; — — és Módy György : A hajdúság történetének és néprajzának irodalma. Db. 1956; — — és Balogh István: Geszten Jóska, a nyíri betyár. Bp. 1956. Ditrói Béláné : A konzerválás és restaurálás kézikönyve. Bp. 1950. és Régészeti kézikönyv. I. Bp. 1954. szerkesztői munkaközösségének tagjaként több fejezet a restaurálási gyakorlati tapasztalatokból; A régészeti kézikönyv restaurálási fejezete (könyvism.) Arch. Ért. 1956. 2. sz. Kralovánszky Alán: Adatok a „S" végű hajkarikák ethnikum jelző szerepéhez. Arch. Ért. 1956. 2. sz. Menyhárt József: mint festőművész 1954-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Országos Szövetsége helyi csoportját vezette, 1948-ban grafikai munkásságáért megkapta Debrecen város Petőfi díját, 1950-ben a Gőzkalapácsnál с olajfestményével az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, 1951-ben Á yegyiipari technikum с olajfestményével a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt, 1955-ben a Lacikonyha, 1956-ban pedig az Önarckép c, olajfestménye jelentékeny sikert aratott. Szűcs Lajos : Farkasok a Hajdúságban. Élet és Tudomány 1954. 20. sz. A múzeumban folyó tudományos munka azonban csak része és előkészítése a múzeum másik nagy feladatának, a szakszerű, tudományos, rendszeres és áttekinthető kiállítások által végzett népművelési munkának. Az 1949-ben berendezett állandó régészeti, néprajzi, történeti és képzőművészeti kiállítást az 1951-ben megnyílt állandó természettudományi kiállítás megrendezése követte, amely az általános fejlődéstörténeti rész után a Hortobágy növény- és állatvilágát mutatja be diorámában és preparátumokban. A rendelkezésre állott csekély összeg miatt ez a kiállítás technikailag már kezdetben sem felelt meg magas színvonalú tudományos értékének és az azóta eltelt évek még erősebben sürgetik az átrendezést, amire azonban eddig, főleg fedezethiány miatt, nem kerülhetett sor. Ez a kiállítás vetette fel a múzeum természettudományos irányú fejlesztésének kérdését is, ami azonban megfelelő szakember hiányában mind a mai napig nem nyert megnyugtató megoldást. A kérdés amúgy is eléggé bonyolult, mivel a debreceni egyetem növénytani és állattani intézeteivel való hathatós és sokoldalú együttműködés nélkül párhuzamosan haladó és rengeteg energiát s költséget 1!