A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Menyhárt József: Az „Arany Egyszarvú” patika XVIII. századi festményei

A háttérben bokrok, nagy lombos fa és felhős ég. A táb^a restaurálásánál meg lehetett állapítani, hogy a jelenlegi kép már második ráfestés, illetve átfestése a képnek. Maga az alak — a mozdulat lényegét tekintve — azonos, de egyes részeken átfestett. így a lábaknál, amelyek magasabban voltak és eredetileg a saru szíjazata piros színezetű volt. A fejen a hajzat teljesen átfestett — eredetileg piros szalaggal és folyondárral ékesített volt, és valószínűleg az arc is át van festve. A balkézben több leveles ágacska volt és a csuklónál zöldes kék tónusú ruharedőzet nyomai mutatkoztak. A tóga eredeti színe élénk cinóberpiros volt és más redőzetű — ez főleg a gyomor tájékán mutatkozott meg a restaurálási munka alkalmával. A jobb kézzel tartott bunkó görcsösebb rajzolatú volt, és az arra tekerő dző kígyó vékonyabb testű, és kisebb fejű. A háttérből több helyen előtűnt a kékes tónusú, határozott levélrajzú eredeti falombozat festése. A szobor talapzatánál pedig sötét tónusú és szép rajzú folyondár volt. A X. ajtószárny Hygieiát ábrázolja. A fiatal nő zöld talajon szemben áll. Kissé jobbra lefelé fordított fejét kontyba csavart barna haj fedi. Szemeivel lefelé néz. Derekán összefogott kékes bő ruhája karjait, bal vállát és mellét szabadon hagyja. Lábain piros szíj saru. Jobbjában kis tálacskát tart, amelyből a balkezében tartott, tekergőző nagy kígyó iszik. Balszélen magas négyzetes oszlop tétjén virágos amphora. A háttér dús zöld bokrok és fák csoportja. Fent felhős ég. A restaurálás folyamán itt is megállapítható volt a kétszeri átfestés. Eredetileg a fej kisebb volt, a szemek szembenézők, a haj is valószínűleg más volt. A ruházat a vállakat is takaró, a nyak alatt ívesen összefutó, a derékban összefogott bő redőzetű, világos tónusú volt. A jobb kéz könyökben meghajló és kis tálacskát tartó, amely felé — középen körbe kunkorodó — vékony testű zöld kígyó nyúlik, amelyet alsó végén valószínűleg a test felé ha ló balkéz fogott. A lábak magasabban feküdtek. A háttérben fent vörös törzsű és ágazatú, zöld levélzetű fa volt. A. baloldalon levő oszlop jelenlegi színén is áttetszik több helyen a dús, sötétzöld folyondár rajza és foltja. Mindkét ajtószárnyon az eredeti festmény sokkal gazdagabb színhatású és lényegesen szebb rajzolatú volt. Valószínűleg jó művész munkái. Igen megviselték őket az időjárás viszontagságai és erősen meg is koptak, mert a restaurálás alatt csak nyomokban mutatkoztak az eredeti festmény részletei. Az első átfestés előtt valószínűleg le is dörzsölődtek és csiszolták a felületeket. Az átfestés olyan erősen tapadt az eredetihez, hogy azt kibontani lehetetlen volt. A második átfestés már lényegében nem tér el az első átfestéstől, csak kisebb formai, rajzi és színbeli változásokkal. Ezt is valószínűleg erős sérülések és kopások után vitték rá. Mivel a két ráfestés időbelileg nem nagy távolságban történhetett és a nagyon megviselt, megkopott felületeken a három festékréteget egymástól szétbontani nem lehetett, a restaurálás — a letisztításon kívül — a legutóbbi jelenlegi kép bizonyos mérvű rekonstruálása lehetett csak és a megbontott felületek vissza-színezésével az esztétikai zavarok megszűntetése. A bejáró két oldalán levő ajtószárnyak (XI—XII.) külső felületükön egyszerűen megmunkáltak, belső felületükön festettek.

5 Б A XI —XII. ajtószárny mérete : 210 x 73 cm, alul és felül pótlással. 75)