A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)
Balogh István dr.: Jelentés a Múzeum 1948-1956. évi működéséről
A kérdést az 1949. végén megjelent 13. Tvr. oldotta meg, azonban az általa létrehozott Múzeumok és Műemlékek Országos Központja csak a következő évben kezdette meg működését és a múzeumok állami kezelésbe vétele 1951. január 1-el következett be. A egységes irányítás főleg a kisebb, eddig teljesen elhanyagolt vidéki múzeumok dolgában hozott lényeges és maradandó változást. Legtöbbnek megoldódott az évtizedek óta húzódó problémája, az elhelyezés; magasszínvonalú kiállításokat kaptak és megfelelő képzettségű tudományos státust biztosítottak részükre. A nagyobb múzeumoknál — ide tartozott a Déri Múzeum is —, amelyeknél ilyen természetű hiányok nem voltak, az állami kezelésbe vétel előnyeiről ilyen szemmel látható módon nem számolhatunk be. De ezek a nagyobb gyűjtemények is — éppen a rendelkezésükre álló tudományos személyzet révén — a korábbi állapotokhoz képest hatalmas lehetőséget kaptak, főleg a tudományos munka szélesebbkörü művelésére. A múzeum ilyen irányú munkája része lett az egységes, országos tudományos munkatervnek és főleg a néprajzi és régészeti kutatások anyagi lehetősége, a korábbi évekhez, sőt az 1944. előtti állapotokhoz viszonyítva megsokszorozódott. A közvetlen felügyeleti hatóságnál időközben bekövetkezett átszervezések időnként bizonytalanná tették ugyan az irányítást, de alig tagadható, hogy az állami kezelésbe vétel főleg a vidéki múzeumok részére határozott előnyökkel járt, s ha nem is oldott meg minden problémát, a magyar múzeumokat mégis kiemelte az évtizedes elhanyagoltság állapotából. Az államosítás következtében a Déri Múzeum határozottabb profilt kapott, mert a meglevő gyűjteményekre való tekintettel ^régészeti, néprajzi, ipar- és képzőművészeti, helytörténeti osztályokat és ennek megfelelő gyűjtőkört nyert. Bővült a régészeti gyűjtőterület, amely jelenleg a földrajzilag szintén bővített Hajdú-Bihar megyével esik össze, a néprajzi és helytörténeti gyűjtőköre egybeesik a régészetivel, az iparművészeti osztály általános magyar jellegű, de elsősorban helyi vonatkozású tárgyi anyagot gyűjt, ehhez hasonló módon van megoldva a képzőművészeti osztály köre is, de a hangsúly a helybeli képzőművészeti alkotások minél teljesebb beszerzésén van. A múzeum gyarapodása számszerint nem mondható jelentéktelennek, mégis az ajándékozás mellett, amely a korábbi évtizedekben számban és tudományos értékben is olyan sokat jelentett, ha nincs is teljesen elapadóban, komoly tudományos értéket a vásárlások útján való gyarapítás jelentett. Az egyes osztályok szerint jelentősebb értékű gyarapodásként meg kell említenünk az alábbiakat: Régészet: a hajdúdorogi avar temető és az ártándi IX. sz. sírmező anyaga mellett főleg Debrecen belvárosának területén folyó építkezések alkalmával talált XII— XIV. századi kerámiák (II. tábla, 2. kép) és a Debrecen—dombostanyai bronzkori raktárlelet (III. tábla) jelentősebbek. Néprajz: főleg a pusztulóban levő kismesterségek szerszámait és készítményeit gyűjtötte a múzeum. így megvásároltuk a csizmadia mesterség egykor nélkülözhetetlen szerszámát, a ványolót; az egyetlen 7
