A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Menyhárt József: Az „Arany Egyszarvú” patika XVIII. századi festményei

alatt íves kürtőnyílás. Balra a háttérben két hegycsúcs, alattuk tornyokkal tűzdelt várfalak. Az ég alul sárgásrózsaszínü, fent kékes. Balra fent rózsaszínes gomolyfelhőkben, karmaiban villámokat tartó nagy sas madáron, lobogó vöröses köpenyen egy koronás fejű meztelen férfi ül, kissé jobbra fordulva, oldalt nyújtott baljában vörös lángnyelveket tart — Zeus megjelenítéseként. A tábla restaurálásánál igen sok durva átfestést kellett eltávolítani. így a jobb háttérben álló hevítőkemence épületén a négyzetes hevítőnyílás helyén egy négytáblás ablak volt festve. A szívek tüze tavasszal gyullad, talán ezért van az alsó részben a Tavasz megfestve. Rálátásos, hátrafelé megnyúló félköríves, sárgás tónusú sétány közepén körmedencés díszkút, közepén ágaskodó és jobbra forduló lószobor, melyből négy ágban ívesen csobog a víz. A sétányt magas, nyírott zöld növényi fal övezi, melynek közepén hátul fehér, félköríves kis pavilion áll, hármas féloszlopos tagolással és három nyitott ablakszerű nyílással. Tetején félköríves kupola, homorulatában nagy kagylódísszel, fent növényvázával. Jobbra-balra sikszerű zöld növényzet, a háttérben mindkét oldalon egy-egy magas nyírott növénykuppal. A sétányon jobbra (háttal felénk) kart karba öltve egy fehér parókás, zöld hosszú kabátos, sétapálcás férfi és egy fehér parókás, sötétkékes tónusú bő szoknyás nő sétál. Az előtérben rokokós nagy vesszőkosár tarka virágokkal. Az ég alul sárgás-rózsaszínű gomolyfelhős, fent kék, kevés felhővel. A VI. szekrényszárny felső részén a Víz jelképes ábrázolásaként jobbra zöld, dombos, sasos parton balra fordulva ül egy meztelen és szakállas férfi, ágyékán kendővel, baljában díszes evezőlapátot tartva. Jobbjával nagy barna korsót düt meg, amelyből vastag sugárban ömlik a víz az előtérben levő állóvízbe. Az állóvíz hátrafelé balra öbölszerűen kitárul. Az előtérben két hattyú úszik, a háttérben egy vitorlás hajó. Távolabb balra az öböl csatornával függ össze, amelynek kapuszerű két kőoszlopán széttett lábakkal egy ágyékkendős meztelen óriás áll, vállán tegez, jobbjában íj, magasra tartott baljában lángoló edényt (szívet?) tart. A festőben talán keveredett az eredeti Eros hatalmas természeti erőt képviselő istenség és a későbbi pajkos, puzdrás, szerelmet lövelő nyílvesszős gyermek Amor képe. A magas, erőteljes férfi alak gömbölyű gyermeki fejjel van ábrázolva. A lankás part mögött bástyatornyok és falak sora húzódik. Távol kékes-fehér hegycsúcsok vonulata. Jobb szélen a parton nagy zöldes-barnás lombozatú fák. (X. tábla.) Az alsórész festménye a Nyár. Az előtér az ismétlődő sötét zöldesbarna sziklás talajsáv, kevés növényzettel. Jobbszélen csonkolt fatörzs, balszélen nagy barna-törzsű lombos fa nyúlik fel. A tájat középről ívesen jobbra lefutó kis folyó szeli át, középen kis íves pallóhíddal. Balra két arató férfi, akik mellényben, felgyűrt ujjú ingben, féllábszárig érő nadrágban vannak. Az elől álló és balra forduló meghajolva sarlóval vágja a gabonát, a hátrább álló — fején nagyszélű kalappal — korsóból iszik, sarlója a földön fekszik. A háttérben a gabonatábla mögött zöld dombon kápolna áll. kupolás tornyán kettős kereszttel. Jobbra a folyó partjával együtt futó karélyos földsánc mögött bástyatornyos falak húzódnak. A háttérben magas fenyőszerű fa áll, primitív lombozattal. Hát72