A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Menyhárt József: Az „Arany Egyszarvú” patika XVIII. századi festményei

időrendi csoportosításban. A szekrényszárnyak közül a legrégebbi a két legkisebb méretű. Eredetileg egy szekrény összezárható ajtajának egy-egy szárnyai voltak. Ezt bizonyítják, hogy az egyiken ütközőfa, a másikon négyzetes zár nyomai látszanak. Erre utal az említett adományjegyzék is: „2 drb. Rokokó összesarkalt dupla faajtó színes festésekkel mindkét oldalon. A materialis kamarában a szekrények befedése és bezárásához szolgáltak." Ezek a szekrényszárnyak (I—II. sz.) külső felükön sötétbarnára festettek, vágott lemezdíszű két-két sarokvassal, mélyített, hornyolt rokokó keretdísszel.

1 A belső felületek nem nagy gonddal lettek megmunkálva, egyenlőtlenül gyalultak, görcsökkel, beszakadásokkal, kiemelkedő faerezetekkel teltek, a festmények alatt vékony alapozással. A felületeket a keresztléceken is átfutó festmények díszítik, amelyeknek minősége feltűnően kiemelkedik a többi szekrény- és ajtószárnyakéi közt. A jobbról jövő világításban beállított kompozíció szerkezeti felépítése, alakjainak ruházata, mozgása, a növényi és tárgyi motívumok, a színkezelés a korai rokokóra utal. A mély zöldesbarna tónusba ágyazott élénk színek kellemes összhangja, a megvilágítás adta festői effektusok kihasználása, ecsetkezelés a színek felrakásában igen jó művészre mutatnak. A két festmény valószínűleg olasz vándorfestő műve. A művész neve ismeretlen.

2 (XI. tábla.) A I. tábla „LA VIRILITA" feliratú szekrényajtó festménye az alsó keresztléc felett silhouette-szerűen húzódó, változatos rajzú, sötétbarna tónusú földsáv felett bomlik ki. A földsávbuckás, köves, rajta elszórtan alacsony növényzet: sásfü, leveles bokrok. A sáv felett sárgás tónusú talaj, jobbról jövő megvilágításban. Az előtérben jobbra egy füles kosár, ásó és kasza hevernek a földön. Középen hátrább barnás-zöldes talajon 1 Az I —II. sz. szekrényszárny mérete: 113x66 cm, belső felületükön az alsó és felső széltől 14 cm-re egy-egy 5 cm széles keresztléc emelkedik ki a szintből. 2 Eddig ismert helyi iratokban találni ugyan feljegyzéseket patika festéssel kapcsolatban, de ezek a Város patikájára vonatkoznak. Debrecenben az első gyógyszertárat maga a város alapította a XVII. század végén. 1771-ben megvette a várostól Kazay Sámuel, a szenvedélyes könyv-, érem- és ritkasággyűjtő, aki Olaszországban is járt. Jókai kuruc tárgyú, debreceni színhelyű regényében az „Egetvívó asszonyszív"-ben szerepelteti néhányszor Kazay Sámuelt is ; a regény többé-kevésbé igaz, megtörtént cselekményének megfelelően kerek félszáz esztendővel előbb, mint ahogy Debrecen város patikáriusa lett. Kazay a Jókai regényben mint az a patikárius jelenik meg, aki megbámulni való patika-címereket festetett Mányoki Ádámmal, amikor az drezdai párbaja miatt haza bujdosott és Debrecenben, mint patikussegéd, álnév alatt tartózkodott. Az Aesculapiust és Hygieiát ábrázoló ajtószárnyakat festette volna. Mindez természetesen csak költői kitalálás. Abban a három fólió-kötet terjedelmű hitelesített periratmásolatban, a DocumentaBaranyiana-ban, amely Jókainak is forrásul szolgált, le van rögzítve Cherny Jánosnak — a Kazay patikában működő provisornak — a tanúvallomása (1772-ben), amelyben említést tesz a város patikáját festő Veisz nevű szebeni képíróról, aki megtisztogatta Baranyai Miklós septemvir és Baranyai Miklós volt debreceni főbíró arcképeit is, melyeket Mányoki Ádám festett meg. Ezek alapján feltételezhető, hogy Debrecenben volt egy másik festett patika is, a szépet szerető Kazay Sámuelé, az „Arany Angyal"-hoz címzett. Vagy talán innen kerültek át a festett szekrény- és ajtószárnyak az „Arany Egyszarvú" gyógyszertárba, amikor Kazay vagyonilag tönkre ment és kénytelen volt megválni gyűjteményétől is. Némileg erre enged következtetni — a költői fantáziával Mányokinak tudott — két ajtószárny, melyek a Botschnek-féle adományjegyzékben is szerepelnek : „Aesculap-Hygiea a Czegléd utcai ajtó két oldalán." 68