A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Balogh István dr.: Jelentés a Múzeum 1948-1956. évi működéséről

rált tárgyak kerülhettek. A Déri Múzeumnak éppen úgy, mint az összes magyar múzeumoknak a legnagyobb problémája az volt, hogy az évtizedek óta gyűlő anyag állagmegóvása a legminimálisabb igényeket sem elégítette ki és a kiállítási szekrényekben hiányosan, sőt sehogy sem restaurált tárgyak is voltak. A múzeumi anyag megóvása érdekében tett erőfeszítések az elmúlt évtized legnagyobb eredményei közé tartoznak a magyar muzeológiában. A Déri Múzeumnak 1946-ban berendezett restauráló műhelye — amely sajnos vidéken mind máig az egyetlen, viszonylag teljesnek mondható felszerelésű műhely — a mintegy 16 000 darabra tehető régészeti kerámia, fém- és csontanyag legveszélyesebb állapotban levő részét már olyan módon restaurálta, hogy a további romlás veszélye nem fenyegeti. A műhely az egész speciális kezelést igénylő munkáktól eltekintve egyaránt képes képzőművészeti, fa-, fém- és textilrestaurálásra, és a saját munkánk mellett a környező múzeumok kiállítási és raktáranyagának nagyrészét is restaurálta. A restaurálás terén azonban még távolról sincs a munka befejezve, a folyamatosan elvégzendő feladatok mellett a jelenlegi létszámmal még.2—3 év kell az 50 éve gyűlő gyűjteményanyag kifogástalan állapotba hozására. A kiállítás rendezése felszínre hozta a gyűjtemény leltári revíziójának, tudományos kartotékozásának és megfelelő raktári rendben való elhelyezésének problémáját is. Ez korábban nem volt annyira égető kérdés, mint ma, elsősorban azért, mert a Déri Múzeumnál éppen úgy, mint legtöbb helyen a raktározást nagyrészt a tárgyak kiállításban való elhelyezésével próbálták megoldani. Ennek ellenére a raktározás már a múzeum épületének elkészülte után is nyitott kérdés maradt, és a ki nem állított anyagnak a városban különböző épületekben való elhelyezése állandó gondot okozott, mígnem 1934-ben a Füvészkert utcai iskola emeletét jelölték ki raktárul. Az 1944. őszi bombázások az amúgy is összezsúfolt raktári helyiségek tetőzetét, ablakait megrongálták és az éveken keresztül ideiglenes helyreállítás állapotában maradt helyiségekben az anyag tovább romlott. Az iskola helyigénye miatt ez a raktár amúgy sem volt sokáig tartható, a problémát végül is a volt városi Közművelődési Könyvtárnak 1952-ben önálló épületbe való átköltözése oldotta meg. A könyvtár helyiségeiben 900 légköbméter szabadult fel, amelynek egyik fele modern, állítható vaspolcokkal felszerelt acélvázas, két emeletes raktár, a másik fele pedig a legterjedelmesebb tárgyak befogadására is alkalmas terem. Az átköltözés az 1952. év végén történt meg, de a nagy helyiség polcainak elkészítése csak éppen megkezdődött. A múzeum anyaga fennállás óta rendszeresen be volt leltározva. A sokszori költözés, a restaurálatlanság, a háborús események miatt azonban igen sok tárgyról elveszett a leltári szám. Emiatt a körülmény miatt is, továbbá a háborús és az azt követő zavaros évek és az ideiglenes tárolásból eredő károk megállapítására a leltári revízió elvégzése múlhatatlanul szükséges volt. Ez nagyobb mértékben csak 1953-ban kezdődhetett meg és párhuzamosan haladt a megfelelő raktári elhelyezéssel. Ez idő alatt a raktári anyag mintegy kétharmada lett gyűjteménycsoportonként revideálva és ez a revízió tette lehetővé a háborús károk komolyabb, leltári tételek szerinti megállapítását. Ma már tudjuk, hogy 5