A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Béres András: Nyíradonyi betlehemesek, csillagosok

(Közösen éneklik :) 1. Oly gyönyörűségesen, Él valaki és frissen. Él a juhász a mezőben, Vezetvén nyáját erdőben. 2. Midőn a nap felvírad, Sugáriból fölhasad. Nem kívánjuk koronáját, Sem királyunk pálcáját. Nosza pajtás sétáljunk, Az akolnál megálljunk (Körbe járnak, közben az első pásztor botjával ütemesen kopogtatja a földet. Ugyanakkor néhányan keresztül lépnek a fekvő II. öregen.) 3. Keljetek fel pásztorok, pásztorok, Örömet mondok néktek, Mert ma néktek született, Ki megjővén dőltetett. Egy szűznek méhéből, Szűzön szült véréből, Jézus a megváltó, Alle- alleluja. I öreg : Ej kedves háziasszonyom, az én cimborám ebbe a házba meghalt. Élt háromszázhatvanhat évet. Szélesebb mint hosszabb (megnyomja az öreget, az jajgat, keresztben megméri), hosszabb mmt szélesebb. (Megint megnyomja az öreg oldalát, az ismét jajgat, hosszában megméri) az ajtón az ablakon nem tér ki, muszáj lesz a padlást kifúrni, (itt megüti botjával a padlást), egy szál kolbasszál felhúzni. (Ügy is szokták mondani: egy szál kolbászon hat tetüvel felhúzatni, vagy kihúzatni.) Kelj fel öreg, kelj fel! //. öreg : Hun egy fázik tejfel. I. öreg: (Botját a II. öreg dereka alá dugja, megemeli.) Csapófát az öreg alá. II. öreg: Csapófát a nagyanyád vín valiaga alá. Fel bír még a ti öreg cimborátok állni. (Feláll, feltápászkodik.) 55