A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)

kultúra népességének sorsa, azaz a nagy várak elpusztulása igen izgató történeti kérdés. Sok jel mutat arra, hogy bár a nagy telepek valószínűleg igen rövid idő alatt elpusztultak, a kultúra lakossága nem pusztult el vagy vándorolt el teljes egészében, mert a következő kor, a bronzkor végét jelentő pilinyi kultúra emlékeivel igen sok kapcsolat mutatható ki. PL az egyeki leletekben az előkerült edénytöredékek között olyan darabok is vannak, amelyek a két kultúra keveredésének az eredményét mutatják. (Déri Múzeum, lelt. 1935. 139.) Még Zoltai Lajos figyelte meg, hogy a hajdúbagosi temetőben előkerült bronz függők pontos másai a kórógyi Kádár-dombban ásatás során előkerült hasonló aranyfüggőnek.

65 Hasonló bizonyítékokat még lehetne idézni. Azonban már az eddigiek is elegendők arra, hogy bizonyítsák: ha a pilinyi kultúra itteni csoportjának volt is szerepe a gyulavarsándi kultúra telepeinek a megszüntetésében, később keveredés jött létre a két csoport között. A pilinyi kultúrának fontos lelőhelye a Hajdúbagos határában levő urnatemető, melyet Zoltai Lajos még a század elején tárt fel. Míg az előző kultúra, a gyulavarsándi anyagából telepek ismeretesek, addig itt fordított a helyzet: elsősorban urnatemetők. Mivel az urnatemetők közel fekszenek a felszínhez, és ezért sok töredék kerül szántás stb. alkalmával felszínre, terepjárás során nehéz eldönteni, hogy temetővel vagy teleppel állunk-e szemben. Ennek ellenére kétségtelen telepeket is sikerült ebből a korból találnom. így pl. a Derecske határában levő 16. lelőhelyen, ahol urnatemető és telep van egymás mellett, igen nagy területen. Érdekessége ennek, hogy csupán 1 km távolságra van a fenti daraboshegyi urnatemetőtől. Egyébként is igen sűrűn települt népessége lehetett a kultúrának, hiszen nem kevesebb, mint 21 lelőhelyét fedeztem fel. (Pl. 7., 14., 22., 26., 36., 40., 68., 121.) Az e típusú leletek származására nézve nem kétséges az a szoros kapcsolat, ami az ország északi részén meglevő pilinyi kultúrához fűzi.

66 Tekintettel arra, hogy a mi területünkön előzménye nem lehet, hiszen a gyulavarsándi kultúra egymagában uralja a megyét, kétségtelen, hogy ide vándorlás útján került. Azonban megállapítható, hogy eközben keveredett a még pontosan el nem különített, de feltétlenül önállónak tekinthető, Egyekről igen nagy tömegben ismert típusokkal. Igen jól látszik ez a keveredés pl. Hencidán (121. és 122.), ahol a jellegzetes pilinyi típusok mellett megtalálható a szimmetrikusan, négy helyen csücskös peremű tál vagy urna, vagy az a típus, ahol az urna peremén 4x3 kis bütyök ül stb. Ez a két díszítésmód általánosan ismert az egyeki leletek között. A késői bronzkort jelző pilinyi kultúra, valamint az őskor végére tartozó szkitha és kelta emlékek közötti időből igen sok lelőhelyről származó, de egyáltalán nem hiteles, nem ásatásból eredő lelet van. Ezért erről a korról még egyáltalán nincs kialakult kép, elsősorban az emlékanyaga eredetét illetően. Annyit lehet megállapítani, hogy a későbronzkori urnatemetkezéssel szemben most ebben a korban megjelenik a csontvázas temetkezés is, és valószínű, hogy a két temetkezési szokás együttesen is előfordul. Csontvázas, ekorbeli sír került elő pl. Andahá65 Zoltai Lajos kéziratai, valamint Östelepek a Berettyó mentén, id. mű. ee Arch. Ért. 1954. 33-49. o. 39