A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)
Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)
Hozzá kell azonban ehhez tenni, hogy bár a fenti csoportok elkülönítése, önálló jellegüknek a felismerése csak a legújabb időben következett be, mindkét típushoz tartozó leletek Bihar megyében viszonylag régen előkerültek és jutottak múzeumokba. A tócóvölgyi leletekhez hasonló, azokkal egykorú cserép töredékek már a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve előkerültek a nagyváradi Guttman féle téglavetőkben. 45 Hasonló leletek vannak a nagyváradi múzeumban Biharszentandrásról is. 46 Derecskéről a kolozsvári nemzeti múzeumban vannak neolithikus töredékek a téglagyár területéről, közöttük húsvörös bevonatú csőtalptöredék is. 47 A derecskéi téglagyárban újabban talált leletek szerint ez az anyag szorosan kapcsolódik a tócóvölgyiekhez. Tekintettel arra, hogy Roska Márton a nagyváradi és biharszentandrási leletek párhuzamait a bükki kerámia északi festett töredékei között ismeri fel, valamint más lelőhelyeken (pl. Esztárban) megnyilvánuló kapcsolat miatt is, nem látszik indokoltnak a tócóvölgyi.és a Bükk III. sajátságokat mutató festett leletek szigorú, bizonyos fokig még kronológiai különválasztása is. 47a Ugyanennek a típusnak a köréből ismeretesek még a konyári szórványleletek. Az újabb időben is bővült ez a csoport, pl. Konyáron egy új lelőhely (105.), továbbá Hencida határában a Csíkos-tó mellett, útépítés alkalmával megbolygatott telep felfedezésével. (94.) 48 A már említett Esztár-Hullámtér lelőhelyen meg lehetett állapítani, hogy a gazdag leletanyag kb. 170 cm mély, 2 méter átmérőjű, félgömbalakú gödörben volt. Ennek a gödörnek az anyaga a környező homokos talajtól eltérően erősen szerves jellegű volt, és legalján egy teljesen ép kis edényke is előkerült itt. (72.) 49 Az ebből a csoportból már régebben előkerült anyag a festés milyenségére nézve bizonyos fokig megtévesztő lehet. Ennek a típusnak a jellegzetessége u. i. elsősorban nem a világos alapon sötétvörös festés, hanem ellenkezőleg, a vörös, sőt esetleg bíborpiros alapon való fekete, esetleg egészen sötét (barna, vörös) minták alkalmazása. Azonban a cserepek felülete részben még előkerülésük előtt a talajban, részben már a múzeumok raktáraiban megkopott, és az eredeti, sötétvörös alapból csupán ott maradt vörös felületrész, ahol annakidején a fekete (barna) festés volt, míg az edények felülete egyébként világospirosra, helyenként egészen sárgásbarnára változott. Természetesen elképzelhető sok más festési és színezési eljárás is. Ez az anyag elsősorban a hortobágyi lelőhelyeken (pl. Papegyháza : Déri Múzeum lelt. Sz. 1910. 1070.; Balmazújváros, Daru : Déri Múzeum lelt. Sz. 1909. 189.) a vonaldíszes kerámia leleteivel együtt kerül elő, 46 Roska Márton : Erdély neolithikumának stratigráfiája. — Dolgozatok, Szeged, 1936. 39. o. szerint a bükki ízlésű festett keramika behatolt Erdély nyugati felére is. 46 Roska Márton : Az erdélyi őskori festett agyagművesség. — Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából. III. 1. 1943. 75. o. 47 Roska Márton : Erdély Régészeti Repertóriuma. I. Őskor. 1942. Kolozsvár. 40. o. 47 aKorek— Patay, id. mű 37. 48 Saját gyűjtés. 49 Saját gyűjtés. 31
