A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)

hetjük meg pontosan. Ebben az is nehezíti a dolgot, hogy a debreceni református kollégium gyűjteményének a katalógusa időközben megsemmisült. Szorosan Kovács János működéséhez kapcsolódik a Szántay Aladáré is, aki elsősorban több kisebb kiadványban népszerűsíteni próbálta a múzeumügyet, és azzal kapcsolatban a különböző korú leletek összegyűjtésének a fontosságát.

10 Ennek természetesen igen kevés, szemmel is látható eredménye lett, bár az 1871— 1872-ben megalakult nagyváradi múzeum és régészeti-történelmi egylet is dolgozni, gyűjteni kezdett, azonban ennek gyarapodása eleinte igen szegényes. Kár, hogy Szántay Aladárnak a feljegyzések szerint igen nagyarányú gyűjtéseiből is csak igen kevés maradt ránk, (elsősorban a debreceni, átkosföldi kovaeszközök), Biharmegyéből meg éppen semmi. Lelőhelyeit ő sem jegyezte fel, csupán egyetlen egyet. 1875-ben említi, hogy a derecskéi járás területén kisebb terepjárást tett, melynek során mindjárt Derecske közelében az „ásványos" nevű határrészen igen sok díszített cserepet és ,,kova-eszközt" talált.

11 Saját gyűjtésem során sikerült ezt a lelőhelyet megtalálnom és hitelesítenem : valószínűleg a tiszapolgári kultúrába tartozó áttört talpú edény töredéke került itt más cserepekkel együtt felszínre. (75). Szántay Aladár nevéhez fűződik egyébként az első összefoglalás is a megye régészeti szempontból elsősorban érdekes leleteiről, részeiről, és Debrecen környékéről.

12 Érdemes még megemlíteni egyéb régészeti művei között az őskori bronzgyártásról írottat, mely 1878-ban született, észrevehetően az 1876-os régészeti kongresszus tanácskozásainak hatása alatt, és helyi vonatkozása igen kevés van.

13 A szórványosan folyó gyűjtések ellenére a régészeti kongresszus tiszteletére 1876-ban nagyobb arányú munka indult, hogy a megye ne maradjon le a vidéki múzeumok versengésében. Nagyváradon elsősorban ifj. Gyalokay Lajos, Cséplő Péter és Bölöny Sándor gyűjtenek, akik közül az utóbbi két évig, 1872 — 1874 között Rómer Flóris tanítványa volt a pesti egyetemen.

14 Ezenkívül múzeumtól független magángyűjtők is tevékenykedtek, akik közül, a legjelentősebb gyűjteménye Tardi Sándor földbirtokosnak volt, Berettyóújfalu környékéről származó leletekből. Több összefoglalás is születik a megye leleteiről. Ezek közül nyomtatásban egy sem jelent meg, és így ma már valószínűleg hozzáférhetetlenek. Kovács János mellett, aki a kongresszuson is részt vett, (Szántay Aladárral együtt), Leitgeb János derecskéi földbirtokos és Margittay G. készített lelőhelyjegyzéket.

15 Sajnos, a kongresszus rendezősége kérésének 10 Szántay Aladár : A biharmegyei kő- és bronz-korszakbeli emlékekről. — Nagyvárad, 1871. 160. o. 11 Szántay Aladár: A kő- és bronzkorszak Biharmegyében. — BRTE Közlönye, 1:2. 1875. 29-31. 12 Szántay Aladár : Debreczen környékén, Bihar megyében s a Hajdúkerületben talált kő- és bronzkorszaki maradványokról. — Debrecen, 16 p. 13 Szántav Aladártól: Az őskori bronzgyártás hazánk területén. — Nagyvárad, Hügef Ottó, 1878. 22 p. 14 Napi újdonságok. — Nagyvárad, VI. 1874. 225. szám, október 3. 15 Kovács János : A történelem előtti korszak nyomai a tiszai Alföldön, a Sárrét vidékén. Az 1876-os régészeti kongresszus levelezése, 1019a. szám alatt. Leitgeb János : Derecske környéki halmokról. Ua. 723. levél. Margittay G. : Levele biharmegyei leletekről. — Ua. 172., 453., 529. és 529a. számok alatt. 23