A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Makkay János: Őskori leletek a Berettyóvölgyben (Bihar megye)

A bihari Berettyó völgy őskori leletei A földrajzilag nehezen elhatárolható és több kisebb tájegységre bontható területet (amelybe beletartoznak az Ér folyó egykor igen mocsaras völgye Pocsaj felett, a Konyár és Derecske körüli egészen különleges jellegű, sós és szikes tavakkal borított táj, a Kalló egykori medre és partjai, elsősorban Konyár és Földes között, a Berettyó sárrétje Zsáka—Darvas körül, valamint sok más, kisebb, de egykor jelentős vízfolyás, a Kiskörös, Ölyvös, Kutas erek) csupán a Berettyó foglalja bizonyos egységbe. Mégpedig oly módon, hogy a nagy szabályozások előtt áradásai alkalmával vize az egész itt tárgyalt területen szétömlött, ma viszont már csak ugyanennek a vidéknek a vízgyűjtője. Valaha sokkal több élő vízfolyás volt itt, mint még a múlt század közepén is. Ezt bizonyítja az, hogy a mai kiszáradt folyómedrek közül soknak az elnevezése a falusi lakosság között ismeretlen, azaz : az egészen hitelesnek elfogadható visszaemlékezés ideje, kb. három emberöltő előtt ezek már nem voltak élő vizek medrei. \z itt részletesen nem tárgyalható, de korszerű ismertetésben tanulmányozható

1 vízrajzi viszonyok miatt a lecsapolások előtt régészeti kutatás, elsősorban a sárréti részeken különösen nehéz lett volna. De más, egyébként országosan általános okok miatt is egészen 1869-ig csupán szórványosan előkerült leletekről, egy-egy edényről, kőbaltáról, fémtárgyról tudunk. A viszonylag nagy számmal található őskori és középkori eredetű földvárak azonban már ebben az időben is felkeltették a helytörténészek kíváncsiságát, érdeklődését. Mint egészen korai adatot, meg kell itt említeni azt, hogy Szalárdi János 1662-ben Siralmas Krónikájában feljegyezte, miszerint I. Rákóczi György 1640-ben Pocsaj felett, ,,a mint a Berettyóval az Ér vize egybenszakad, annak szegletiben igen alkalmatos hely levén egy nagy töltésű régi pusztaföldvár, annak jó alkalmatossága nagyon megkedveltetvén, arra be az Éren által híd és emeltsős kapu építetvén, a földvár közepin igen friss fejedelmi kő épületeket, alól hatalmas jó pinczéket... parancsolt vala építetni."

2 1782-ben viszont már önálló ismertetés jelent meg a székelyhídi várról, mely valószínűleg szintén őskori lelőhely.

3 1 Papp Antal: A Nagy- és Kissárrét vidékének régi vízrajza. — Acta Univ. Debr. III/2. 1956. (1957.) 221-227. 2 Szalárdi János : Siralmas magyar krónikának kilencz könyvei mellyeket a következő posteritásnak megintésekre, és oktatásokra . .. megírt .. . 1662-dik esztendőben. Szalárdi Munkái c. kiadás, 1855 után. 142. 3 Csáthy Zsigmond : Székelyhíd vára. — Ungarisches Magazin, 1782. II. 95. 21