A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Balogh István dr.: Jelentés a Múzeum 1948-1956. évi működéséről

szétválogatása alig haladhatott előre. Ugyanebben az időben a múzeumnak az intézet vezetőjét is beleszámítva csak két tudományos munkatársa volt és a helyzet nem sokban változott azután sem, hogy a régészeti osztály 1952-ben negfelelő szakképesítésű munkatársat kapott. A régészeti anyag feldolgozását a nagy méretű ásatások, az azokat követő restaurálási feladatok, az elég gyakori személyi változások nagy mértékben akadályozták, úgyhogy a leltározás zöme is csak 1956-ban indulhatott meg. A néprajzi osztályban a feldolgozás lényegében 1953-ban kezdődött, az ipar- és képzőművészeti osztályoké pedig nem is ilyen beosztású kartársak munkájának köszönhető. Sajnos a tudományos jellegű kartotékozás értékét egy igen fontos körülmény is erősen csökkenti. Az eddig elkészült mintegy 8000 darab kartoték (5200 db végleges) csak mintegy 15%-a van fényképpel, vagy rajzzal ellátva. Ez a lemaradás két okra vezethető vissza; az egyik a magyar múzeumok — s nemcsak a vidékiek, de az országos gyűjtemények — sarkalatos problémája, a tudományos munkához feltétlenül szükséges kisegítő üzemek (restauráló, fényképező laboratóriumok) munkájában rejlik. A tudományos feldolgozás alapfeltétele a restaurálás, de a legtöbb múzeumban, így nálunk is a csekély számú személyzet és az állandó anyaghiány miatt a legszükségesebb állagmegóváson túl a régibb anyagot csak lassú ütemben tudják feldolgozni. A restaurálás elvégzése nélkül a tudományos feldolgozás — főleg a kartotékozás — kétszeres munkát kénytelen végezni. Ugyanezen okból maradt el igen sok esetben a kartotékozott anyag fényképezése is, nem is szólva arról, hogy a múzeum dologi kiadásai már évek óta csak részben fedezik a fényképezés tekintélyes költségeit. Az utóbbi években ebben a vonatkozásban némi javulás állott ugyan be, de távolról sem kielégítő mértékben. A múzeumi anyag tudományos feldolgozása a fentebb jelzettnél bizonyos mértékben előbbre haladt azáltal is, hogy az országos múzeumok munkatársai, főleg a Déri-féle gyűjtemény egyes részeit a központi nyilvántartás részére munkába vették. Ma már lényegében a Dériféle gyűjtemény egyiptomi, antik és kelet-ázsiai anyaga feldolgozottnak tekinthető. Mivel a múzeum ilyen irányú szakemberrel a közeljövőben sem fog rendelkezni, ezt a munkát a jövőben is csak az országos múzeumok munkatársai végezhetik. A múzeumi anyag feldolgozása a múzeumi szakemberek tudományos munkásságának csak egyik részét képezi, mert ugyan akkor az egyes szakterületeken az adott publikálási lehetőségek mellett jelentős értékű cikkek és tanulmányok is megjelentek. Az elmúlt nyolc év alatt a múzeumi dolgozók tudományos munkásságát az alábbiakban lehet összefoglalni: Balogh István : A város és népe 1848—49-ben. (A szabadságharc fővárosa Debrecen. Db. 1948. с kötetben.); Időjárási feljegyzések 1763 — 1825 között Debrecenben, Időjárás, 1952. 1—4 sz.; A hortobágyi pásztorviselet (oroszul) Acta Ethn. 1950. 1. sz.; Adatok az Alföld középkori régészetéhez, Arch. Ért. 1953. 2. sz.; Izsó Miklós és a Csokonai szobor. Műv. tört. Ért. 1953. 1—2 sz.; Adatok Debrecen képzőművészetéhez a XIX. sz. elején. Műv. tört. Ért. 1953. 3—4 sz.; Határhasználat Hajdúböszörményben a XVIII. sz.-ban. Ethn. 1954. 3—4. 10