A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1943-1947

A Déri Múzeum élete és működése 1943–1947. években - I. Jelentés az 1943. évről (7 képpel)

12 lövelte bíbortüzét. Ez a ragyogás lassan ibolyaszínekre változott, majd hamukékes szürkébe bágyadt. Aug. 13-án átköltöztem a Márton-tanya északi oldalára, a Forrásdombra. Tanyaverés után egy 10 m-es kutatóárok két sírt talált. Mind a kettőt feltártam. A hanyattfekvő csontvázak közel NyK-i irányban, fejjel Ny-nak feküdtek. Az 1. sír csontváza fiatal egyéné volt (125 cm), 70 cm mélyen a felszín alatt feküdt. Gerince közepén kettétörve látszott a csigolyák sorának megszakadása és görbe volta miatt. Ballábszára mellett egy dizsnócsont feküdt. A második kutatóárok újabb két sírt jelzett. Ezeket aug. 14-én d. e. bontottam ki. A 3. sír csontváza 170 cm hosszú volt. Jobblábszára mellett két d.isznócsont (sonka- és keresztcsont) feküdt. A 4. sír csontvázának hossza 130 cm hosszú. Melléklete semmi. Keletelésök és mélységök u. a. mint a 2. sírban. A kutatóárkokat a tanyától É-ra 123 lépésre az úton számítva, s innen Ny-ra 33 lépésre a borsóföldön ÉD-i irányban, egymástól 2 m távolságra húztam. A kibontott sírok, a táj és a munkások fényképezése után kutatásomat befejeztem és 14-én d. u. vendéglátó házigazdám váratlan betegsége miatt is hazautaztam. így a Szil-lápjának tervbe vett újabb megtekintése elmaradt. A mellékletek nélküli, csak állati csontokkal ellátott sírok közelebbi meghatározása csak a találgatással lenne egyenlő. A már korábban talált, kutyacsontvázas mellékletünek jelzett sírt bizonytalannak kell vennünk. Nagy általánosságban ezek az állatcsontos, igen szegény temetkezések a honfoglalás előtti és utáni századokban is fennforoghattak a mocsarak között, erdőségekben és rejtett erek mentén elhúzódva, lappangva éldegélő, halászó-vadászó, állattartó, bizonytalan, talán inkább szláv fajú foszlánynépségek között. Kár, hogy a teljesen elkorhadt koponyákból semmit sem lehetett megmenteni, ami pedig meghatározásukat nagyon megkönnyítené. 1943 szept. 8-án Nagyváradot látogattam meg a Püspök-fürdővel együtt. Különösen érdekeltek a nagymultú vár ma is még hatalmas maradványai. Ha én rajtam állana, a Körös vizét nyárban felduzzasztva tartanáni olyan technikai berendezéssel, hogy az a városra nézve semmi körülmények között veszélyessé ne váljon, a várat pedig törökvilági állapotához hasonlóvá tenném s ezáltal európai látványossággá fejleszteném. A természet a Püspök-fürdő erében ma is őrzi a maga lótuszát, az ember pedig minden ősit veszendőbe enged! 1943 szept. 12-től 19-ig elvégeztem a XIJ. panyolai ásatást. Elutazáskor útközben Nagykároly városát néztem meg s innen az Ecsedi-lápon, Mátészalkán át Nagydoboson szálltam ki. Az állomásról kocsival mentem a panyolai Szamos-révhez, hol a komp csigakötelének tekerőszerkezetét fényképeztem. Panyola öreg hazait, utcáit, temetőjét a délutáni órákban kerestem fel. A legöregebb nádfedeles, szabadkéményes, mestergerendás ház, amit kívül-belül fényképeztem,