Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1942-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

43 golyó. A maszlagtöréshez azonban babona fűződött. Mozsárban törte azt is, mint a borsot, azonban az volt a fontos, hogy ez a művelet hol történt? Ugyanis ha a földön törték a maszlagot, akkor a megbódult hal a viz fenekén úszott, ha azonban a padláson, akkor a víz színén. Ezért a halász külön tartotta a földön készült és külön a padláson készült maszlagos puliszkagolyókat. Ezt a veszedelmes eleséget a halász napfeljötte előtt, csónakról szórta a Tiszába. A golyók a víz fenekére szálltak, a halak megették s egy félóra múlva megbódultak tőle. A maszlag a hal húsát nein fertőzi meg, de puculáskor a fejét ellökik. Szőke sokat fogott így nagy titokban, de nem ette. A maszlagolásért három esztendő járt! Kecsegének, potykának maszlagos gilisztát készítettek. Ehhez kellett legalább 1 liter frissen ásott földigiliszta. A gilisztát kézzel darabokra szaggatták, a belében lévő földtől kimosták, kifacsarták, mint ahogy az asszonyok szokták a káposztát vagy a túrót kifacsarni. Akkor edénybe tették és porrátört maszlaggal összegyúrták. A maszlagos gilisztahús estétől hajnalig állott s akkor napfelkelte előtt a folyóra hintették. Az elkészítés módjához itt is babonák fűződtek. Készítés alatt a szájhoz nyúlni tilos! Maszlagtöréskor a fejet félre kell fordítani, mert különben a halász is elkábul. Ez mind a kettő inkább célszerű óvintézkedés. Ennél érdekesebb az, hogy a maszlagot törő halásznak, akár ül, akár áll, ide-oda kell hajlongani, mozogni, hogy majd a hal is annál jobban mozogjonl A beregi Tiszaháton a nép az utóbbi időkig használta gyógyításra a nadragulya-gyökeret. Szőke Sándor elbeszélése szerint a nadragulyagyökérásó előbb a növényt körültáncolta, körülugrálta dalolva, fütyülve s aztán a gyökérnek csak egy részét vágta le, hogy a növény el ne pusztuljon. A gyökeret meghántolták. Egyszeri használatra elég volt egy babszemnyi belőle. A betegnek, anélkül, hogy tudná, „nyessen" adják be (nyersen). A méreg egy órán belül hat. A beteg ugyanazokat a mozdulatokat teszi, mint a gyökérásó. Mikor elkábul, szája kiszárad, tejet itatnak vele. Szőkének egyik nagynénjét „sárgaság" ellen nadragulyával gyógyították. Az is táncolt, dalolt, fütyült, majd a fűtőről lekapkodta a vaskarikát és egy rakás tojást ütött be a hamuba. Végül is meggyógyult. Mikor mindezeket elbeszélte, szinte keserű íz futott össze a számban. Szerencse, hogy a halászok nemcsak ízletes hallal, hanem aszaluánnyal is elláttak. Kaptam tőlük olyan édes aszalt körtvét, mint a méz. Az aszalvány akkor a legjobb, mikor már kijön rajta a „mézgéje", az édessége. Két esztendő múlva olyan a jó aszalvány, mint az ,,őszgalamb" s akkor is a legjobb. Az öreg Szőke — úgy látszik — szereti a jókat és mégis olyan sovány, hogy hat tímár se nyúzná meg kár nélkül! Más ember életében se lakott jól, mégis olyan hasa van, mint egy putina ! ( = lisztesbödön, fedeles álló hordó, amit hajdanán a tótok árultak, egy lóra hatot is felpakolva). Túlhaladná a fejezet keretét annak a tiszai halásztragédiának elbeszélése, melyet Naplómba már évekkel ezelőtt leírtam és most