Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)
Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1942-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás
40 oldali szakadó partban, a túrtői palajjal szemben 50 gyurgyalag fészeklyukat olvastam meg. A felszín alatt y 2—2 m mélyen, egyesével vagy 2—3 egy bokorban látszottak. A palajon lile-féle madarak futkostak, fenn a magasban gyurgyalag csapatok hangoskodtak. Szőke az első esti tűznél el szokta mondani téli élményeit, úgy pipaszó mellett. Szívesen hallgatom egész közelről, mert Szőke a pipától nem köpköd. Ezért neki odahaza a nagypipás papja is megengedi, hogy a szobájában pöfékelhet. Érdekes volt elbeszélése a bódult vagy bolond halról, amilyet a télen sokat evett. Az ő elképzelése szerint : ha az állóvíz vastagon befagy, erre nagy hó esik, a hóra pedig vagy napfényes idő jön, amikor megolvad, vagy eső esik rá : akkor a víz a hóból a jégre ,,rálöttyen" és a jég alatt a víz felmelegszik. Ettől a melegvíztől a hal megbódul, megbolondul, megzavarodik, csak tátog, beteg. Ilyenkor léket vágnak a jégen és a levegőt,,cupogtatő" halakat zsákkal, éjszaka mécses fénye mellett, kifogják. Az egyszerű ember így magyarázza meg az oxigén-hiány által okozott halveszedelmet. Az esteli beszélgetések hangulatához tartozik a baglyok gyakori kiáltozása, a távoli almaőrzők dalolása, vadászó harcsák vagy süllők kapása, a lilék vékony sipítása. Hajnalfelé a reggeli csillag járása mutatja az időt. Ilyenkor már erősen érzik a harmat illata és különösen szép látvány napkelte előtt a fövő Tisza ! Ugyanis a víz a lehűlő levegő alatt gőzölög, foszlós párákat lehel és ezek a kékes-fehér gyenge párák, bokrosán lebegve, haladnak a vízzel. Ilyenkor mondja a halász : fő a Tisza! Ez a ritkaszép látványosság csak akkor tűnik el, mikor a vörösen felkelő Nap, átcsillogva a bokrokon, a parti füzek tetejére ér. A napkelte sátorommal szemben, a túlsó parton látszott. Ilyenkor az az érzésem volt, hogy valaki a Tisza katlanja alól kikaparta a parazsat és ezért a víz fővése elállott! Augusztus 20-án, István király napján, a munkát nem kezdhettem meg, azért ezt a napot mi is a magunk módja szerint ünnepeltük meg. Szőke félereszébe szénát szerzett magának, szabad tűzhelyünk számára pedig a környékbeli szilvafákról, vihardöntötte diófákról száraz gallyat tördelt. Tüzünk füstje vidáman szökkent fel, de legméltóbban ünnepelt mégis maga a Természet! A ragyogó tájakról nem győztem elég felvételt készíteni! Kisar felé pl. a parti füzes kosaras lombozata olyan buja, olyan sűrű volt, hogy azt hittem, sötétzöld narancsok vannak ott halmazba rakva világos fűzöld papiros közé..»! Az ünnep tiszteletére látogatók is érkeztek. A határból odakerült Miski Lajos 72 éves panyolai mezeiőr, akinek tegnap ,,vitája" • volt egy veszett kutyával. Eljöttek hozzám Szegedi Lajos és Nánási Béla gulácsi halászok is, akik jelenleg a Túrtőben gyümölcsöt aszalnak. Utóbbiak estére is tanyámon maradtak. Szegedi Lajos elbeszélte többek közt, hogy ezelőtt 20 évvel egy nagy faodúban uhubaglyol talált fiaival. A kis baglyok egy bedugutt botra kapaszkodtak s úgy
