Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1941 (1942)

Jelentés a Déri múzeum 1941. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1941-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

10 főtanácsos ajándékozott. Mindkét rendbeli szíves támogatásáért, közreműködéséért és intézetünk iránt tanúsított figyelméért ezen a helyen is hálás köszönetemet fejezem ki. * 1941 aug. 28—szept. 3. A XI. panyolai régészeti ásatás előkészítése, mely azonban a Tisza hirteleni áradása és kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt. Előzetesen, aug. 29-én az eesegszegi Tiszakert megtekintése. A XI. panyolai ásatásra aug. 28-án hajnalban utaztam el kellő előkészítés után. Mátészalkán várt reám kocsi. Mivel a panyolai hidat a Szamoson a jégár elpusztította, a matolcsi vashídnak kellett tartanom Kocsordon és Győrtelken keresztül. Útközben a győrtelki Holtszamos tájairól sikerült felvételeket készítettem. (III. tábla 1.) Aug. 29-én panyolai szállásomról a tiszai révhez mentem, melynek közelében meglátogattam ásatásaim színhelyét és az odarendelt id. Szőke Sándor eesegszegi csősszel ezt a napot a Tisza jobbpartján fekvő panyolai és gulácsi Tiszakertek megtekintésére fordítottam. Átkelve a Tiszán, előbb a panyolai Nagy szeget jártam be, mely egy átvágás folytán a beregi oldalra került. A révészkunyhóról, a szénaboglyás, diófás tájakról, a Holttisza gyönyörű szakaszáról számos felvételt készítettem. (III. tábla 2.) A Nagy szeget körülvevő holtmederben buján tenyészik a vízinövényzet. Helyenként súlyommal és vízililiommal takart, meglehetősen mély sík vizek vannak benne, máshol csak keskeny fok bujkál a szederindás bokrok alatt. Itt a vízililiomot vízitöknek nevezi a nép. Egy helyen a fokon szénabürű visz át a gulácsi Ecsegszegbe, hová magunk is átkeltünk. Itt meglátogattam Szarka Gyula gulácsi földbirtokos almáskertjében Pál János kertész kunyhóját, megszemléltem kertészeti felszerelését, méhesét. Utóbbi előtt ritkafonású vesszőfal áll. A méhek ennek hézagain keresztül járnak ki és be. Ez a vesszőfal tolvaj ellen védi a kasokat. Egy öreg fa odújában vadméhek tanyáztak. A kertész tanyájához közel felkerestem Nánási Sándor almacsőszt, kinek kunyhója előtt, a tűzhely felett, védő eresz állott, hogy az eső ne oltsa be a tüzet. (IV. tábla 1.) Szőke Sándor, Ecsegszeg őrzője, a kertész és az almacsősz e tűzhely körül szoktak csendes beszélgetésre összejönni. Az Almáskert mellett van a Holttisza legköltőibb része. Mikor ott jártam, a vízitök java virágzásban volt. A páratlan szépségű fehér csillagok kis csoportokban gyöngyöztek a szélvizek mozdulatlan síkján. Öreg fűzfák hajoltak feléjük, mintha az volna a hivatásuk, hogy vigyázzanak ezekre az álomszerű törékeny csodákra... Ezek a tündérrózsák a túlsó partot is végig szegélyezték. Ott fekete szárcsák és vízityúkok, mint kis ördögök úszkáltak vagy sétáltak a vizet takaró leveleken. Középen a mély, tiszta víz a nyári eget tükrözte... és ezt a sok-sok egybevegyült színt, csendet, mélységet és magasságot, ezt a mindent átfogó őszinte hangulatot többrendbeli,