Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1941 (1942)

Jelentés a Déri múzeum 1941. évi működéséről és állapotáról - A Déri György ezredes-Néprajzi Múzeum megnyitása

10 Merítsünk példát az áldozatkész, munkát és tudományokat egyaránt kedvelő igaz magyar Déri-család tagjairól, emlékezzünk néhai Déri Frigyesre, akit éppen tegnap, 27-én mult 17 esztendeje, hogy a magyar életnek el kellett őt veszítenie. Mondjunk hálás köszönetet Déri György ezredesnek, amiért ő ez ősi kultúrváros közönségére bízta gyönyörű gyűjteménye megőrzését és közkinccsé tételét. Szóljunk elismeréssel szeretett hitveséről, aki neki önzetlen társa és segítsége volt a gyűjtésben és a tárgyak megóvásában. És végre adjunk hálát a Mindenható Istennek, hogy e várost a nagy veszedelmek idején — e nyáron — megóvta pusztító támadásoktól és megengedte, hogy új értékeinket e szép napsugaras őszi délután alkonyán átadhatjuk békén, a maga gyönyörű rendeltetésének." Sesztina-Nagybákay Jenő szívből fakadó, megörökítésre méltán érdemes, átfogó erejű beszéde után Benkő János törvényhatósági bizottsági tag a következőket mondotta : ,,Örömmel fogadom el a kiváló műgyűjtő, egyben városunk nagy barátjának Debrecen sz. kir. város díszpolgárrá való megválasztásának a javaslatát. Ezt annál örömestebb teszem, mert azt hiszem, én voltam az első Debrecen törvényhozói között, ki ennek a derék és nagyon szerény nagyemberünknek, a vitéz tüzérezredesnek a kezét melegen megrázhattam, midőn néhai nagy Déri Frigyes temetésén neki, mint legszomorúbb testvérnek, Debrecen szabad királyi város őszinte észvétét kifejeztem. Megemlítem, mert az is a Déri Múzeum történetéhez tartozik, hogy 17 évvel ezelőtt nehéz időket éltünk. A nagy múzeumalapítónk tragikus gyorsasággal húnyt el és a temetésig nem volt fizikai idő, hogy a hálás városunk méltó nagyságú temetési küldöttségről gondoskodjon, mert az akkori Ausztriába nem igen adtak útlevelet és vízumot, különösen nem soronkívül és gyorsan, pedig ide azonnal indulni kellett. Nekem és feleségemnek családi ügyben éppen akkor jött meg a vízummal ellátott ausztriai útlevelem. Ezzel felmentem az akkori nagyérdemű Polgármester urunkhoz : Magoss György bátyánkhoz és szíves-örömest vállaltam, hogyha ő is úgy akarja, a tek. város képviseletét a nagy alapítónk temetésén, természetesen minden költség megtérítése nélkül, díjtalanul. A Polgármester úr készséggel fogadta a jelentkezésemet és felkért, hogy az akkor Bécsben tanuló Sőregi úrral — aki azóta éppen e szép múzeum érdemdús igazgatója lett — képviseljem a várost és koszorút is tegyünk a nagy halott ravatalára. Miután a nagy adakozó a magyar Kormány útján juttatta Debrecennek felbecsülhetetlen értékű műkincseit, az is képviseltette magát a temetésen a bécsi követünkkel. Déri György nyug. tüzérezredes — most megválasztott díszpolgárunk — megboldogult Frigyes bátyja múzeumalapító tettének nemes példáját szeme előtt tartva, élete legszebb munkáját és gyűjteményét ide helyezte el, hogy örök időkre hirdesse az ő és néhai test-