Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Jelentés a Déri múzeum 1940. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1940-ben

88 Debrecenbe a német-lengyel háborús feszültség kirobbanását megelőzendő. (Lásd a 8. képet és az Y—VI. táblát !) * A X. panyolai ásatás 1940 szept. 21-től 29-ig folyt le. Ez alkalommal a nagydobosi állomásról Szamosszegen és a Szamoson át mentem Panyolára. Itt Szarka Boldizsár házában a panyolai építménv rendeltetése felől eszmecserét váltottam Glatterer Ferenc mérnökkel, aki a vidéken a katonai hídépítésekre ügyel fel. Ő a nagy talapzatban, melyet csak képekről ismer, magasabb vezetésű mabrrnrkot vél felfedezni. Akkor és később levélben is felkértem, hogy a további ásatások feltárásaira várva, írásban fejtse ki hozzászólását s én ugyanúgy adom meg reá válaszomat. Az ásatások befejzése előtt nem volna célszerű döntőérvényű megállapításokat erőszakolni, mert hiszen senki sem tudhatja, mi rejlik még a föld alatt?! Eddigi feltevéseinket máris erősen befolyásolják a IX. és X. ásatás eredményei. Bizonyos, hogy a probléma egyre érdekesebbé válik. Szeptember 22-én, vasárnap délelőtt a balparti Zsarókertben ütöttem sátort, mert a magas vízállás a gulácsi palajt elborította. Szőke Sándor gulácsi halász volt velem most is, aki újabban a halfogás mesterségét elhagyta, mert az év elejétől „ecsegszegi" csősz, saját faluját szolgálván. Falubeli életre semmi kedve nincs, csak a Tiszapartján érzi jól magát, különösen mióta egy almacsősz is van a szomszédságában. De lepjobban mégis a panyolai ásatások idején telnek napjai. A Tisza az elmúlt télen és tavaszon sokat lehordott a partból, mely a lelőhelynél alig 3° elhajlással ÉD-i irányú. Az erős letárolás miatt a gáttól új méréseket eszközöltem. A élőhely feletti most lenyesett partéi és a tiszai gát felső folyófelőli éle közt 97 métert találtam, a kubikgödör belső szélétől pedig 80 métert. Ha az első felfedezés méretadatait vesszük figyelembe, a kettő közötti különbség kb. 70 méter. 1932 óta tehát 70 méter szeles földsáv tűnt el a panyolai Zsarókertből, aza^ ennyivel hatolt közelébb a Tisza balparti védőgát]áh )z. A szakadt part lenyesését nyolc munkással szept. 23-án kezdtem meg. Az észaxi palánksor északi oldalára fordítottam ezúttal is figyelmemet. A Kistúr jobbszélétől számítva 20 méterre kezdtem a levágást 1-—2 m. szélességben, 26 méter hosszúságban a Holttúr felé. Már másnap előkerüH az északi palánk új öt karója, megtartva eddigi irányát. Közelében csak uszadékfák hevertek. Ellenben a karósortól északra csoportosan jöttek elő a cölöpök, a köztük lévő törzsekkel és ágasokkal. Itt a kutatási felületet kiszélesítettük. Az alkatrészek helyzetét a kép mutatja. Egy 80 cm. kerületű, hegyezett nagy cölöp (12. sz.) fejét csaposra faragták, amely csap 20 cm. magas