Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

343 vesen és igen finom humorral megírt, Zoltaira nagyon jellemző krokit találjuk : „A debreczeni bur. Pilátus helyett most Vilmos, névszerint Sebesi Hasset Vilmos jutott krédóba. Nagy ellensége támadt neki a városnak hajdan legszelídebb és legszőkébb, de utóbbi időben vérszomjassá vált al-archiváriusában, a máskülönben derék Luiban. Lui ugyanis csak testileg létezik már az archívumban, mert lelke ott bolyong a dél-afrikai harczok szinterén. Itt, mint magyar, ott, mint bur, de mindkét helyen mint színtiszta jó kálomista van jelen. Esténkint hat óra tájban, lihegve robog Lui az archívumból a szerkesztőségbe és fuladozó hangon kérdezi : — Mit csinálnak bur testvéreink? Ha azt válaszoljuk, hogy a bur győz, szelíd égbetekintéssel hálálkodik az Urnák, de ha az angol győz, a verejték kiül a homlokára, és félelmesen csikorgatja fogát. A napokban, mikor épen az a hír járta, hogy az angol fegyverek győztek, balcsillagzata behozta a szerkesztőségbe Sebesi Basset Vilmost, aki meg a debreczeni angol klub tanára. A két ellenséges nép debreczeni képviselője, Basset Vilmos és Zoltai Lui kemény arczczal állottak egymással szemben. — Jó estét, — szól S. Basset Vilhelm. — Jó estét — köszöntötte vissza jéghidegen Lui. Most a következő párbeszédek keresztezték egymást : SZERKESZTŐSÉGI TAG : Az ánglius elverte a burt. LUI : A túlerő. . . BASSET V : Mit a túlerő? Az angol! az hős. LUI : Az angol rabló és gyáva. BASSET : Az angol az első, a bur pedig az utolsó ember. LUI : (ajkát harapdálva) Majd meglátjuk, ki az*első és ki az utolsó! Lui egész éjjel talpon volt. Várta a sürgönyöket. A sürgönyök azt újságolták, hogy megint az angolok kaptak ki. A nyomda hajnalig Lui vidám csatakiáltásaitól visszhangzott. Másnap elküldte a segédeit S. Basset Vilmoshoz, ki hasonlóképen megnevezte segédeit. Lui azt kívánta, hogy az angol klubbot töröljék el a föld színéről. Viszont S. Basset Vilmos is kegyetlen kívánsággal lépett fel. Azt kívánta, hogy Lui jelentse ki, hogy nem énekli többet a 33. zsoltárt, mert azt nem birja hallgatni. (A 33. zsoltár a búrok harci indulója.) A segédek éjjel-nappal tanácskoztak, de sem az angol, sem a bur érdeket nem tudták kiegyenlíteni, sőt a helyzet még exponáltabb lett, mert Sebesi Basset Vilmos azóta folyton angol verseket szaval, Lui pedig nyilt utca során is énekli a 33. zsoltárt. így álltak a dolgok ma délután 6 óráig. Ekkor egy béke-galamb a következő feltételeket terjesztette elő : 1. Lui al-archivárius kötelezi magát, hogy megtanul angolul. 2. Evvel szemben S. Basset Vilmos kötelezi magát, hogy alkalomadtán segít Luinak a 33. zsoltárt énekelni. Ezzel szent a béke. A két ellenfél tartozik egymás nyakába borulni. Az ellenfelek végül béke-czigarettákra gyújtottak. Nazarenus." Itt említjük meg, hogy 1899 végén jelent meg „íróvilág Debreczenben fény és árnyképekben". írta Janus. Debr, Hoffmann és Kronowitz, 8°, 28 1. Ez a füzet Zoltaival külön fejezetben foglalkozik, «azonban róla semmi újat nem mond. Egyéb közléseiből megtudjuk, hogy a búrpárti