Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
5. fejezet. Zoltai, a fáradhatatlan nyugdíjas. Rendszerint úgy szokott történni, hogy a munkában elfáradt tisztviselő nyugdíjaztatása után átadja magát a megérdemelt pihenésnek vagy könnyű szórakozásainak. Mikor Zoltai nyugalomba vonult, boldogan gondolt nem a pihenésre, hanem azokra a régen félbenmaradt dolgozatokra, melyek gondosan szortírozott cédulajegyzetek alakjában várták gazdájuk szabad idejét. Örült határtalanul, hogy végre szabadon dolgozhat, mint valamikor segédlevéltárnok korában. Egyelőre azonban lekötötte minden figyelmét az új múzeum kialakulása. Amíg betegsége engedte, bejárt a hivatalba és minden tekintetben segítségére volt tisztviselőtársainak. Ő ismerte legjobban a régi városi múzeum anyagát. Egyedül ő tudott felvilágosítást adni a poros raktári helyiségekből előkerült tárgyakról, mert valamikor az ő kezén mentek keresztül. Jó tanácsait mindenki hasznosan tudta értékesíteni. Ha pedig betegsége miatt lakását nem hagyhatta el, akkor sem szűnt meg dolgozni a múzeumért. ,,Rajzokat, festményeket, térképeket, leírásokat készített — amint ezt az 1929. évi Jelentés 22. oldalán elmondom — és minden hozzáintézett kérdésre örömmel adta meg válaszát szóban és írásban." Nagy lelki fájdalmat okozott neki az, hogy a berendezési munkálatok idején néhány hónapig nem hagyhatta el szobáját és nem lehetett szemtanuja minden egyes szekrény rendbehozásának. Az új múzeumi képes Vezetőben, mely az 1930 május 25-i megnyitásra elkészült, Zoltai írta meg a múzeum * történetét s a várostörténeti részben az ö szefoglaló ismertetéseket. Az a rendkívüli munkakészség és lelkesedés, mely lelkében az új múzeumért lobogott ; az a negyedszázados szolgálat, mellyel a Löfkovits-féle kis gyűjteményt tudományosan megalapozta és tisztességes értékű intézménnyé fejlesztette : a megnyitási ünnepély lefolyása alatt kétszer részesült méltatlan mellőzésben. Az egyiket abba í látom, hogy a múzeum dísztermében lefolyt megi yitó ünnepélyen a Z>ltai Lajos nevét senki fel nem említette, holott az ő 24 évi múzeumi és 16 évi levéltári munkálkodását értékelve, Déri Frigyes után elsőül őt kellett volna kiemelni. Mivel Déri Frigyes ekkor már halott