Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Jelentés a Déri múzeum 1939. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1939-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

29 tanya földjén is az eke számos edényt szokott felszínre forgatni. Az őskori településnek e legideálisabb terepén tíz régésznek is akadna egy évre való munka! A szigeti dűlő mellett, Szabó József tanyáján fényképeztem egy ólat, mely szalmával, kazalmódra, (15. kép) szarufák nélkül van befedve. A bogárhátú szalmafedőt a vályogfalakon nyugvó vízszintes gerendázat tartja. Hogy pedig a vihar a tetőt le ne fordítsa, két végükön vályog14. kép. Díszített cserepek (Bükki- és Tiszai-kultúra) és csiszoló kő a kengyeltenyőszigeti telep tűzhelyéből, a 4. sz. úrna alól. (L. 9. képet!) gal terhelt dróthuzalokat fektetnek rajta keresztbe. Ezen a vidéken gyakori fedési mód, melynek még bizonyára egyéb sajátságai is vannak. A várostól, falutól távoleső tanyák lakosai egymásra utalva élik egyhangú életüket. Felnőtt gyermekek jórésze nem várost, de még falut sem látott. Egy kisfiú elsőízben járva Szentmiklóson, így mondta el megfigyelését : a tanyák ott igen szorosan egymás mellett vannak és mindegyik előtt kerítés is van! A Déri Múzeumba szállított leletanyag alapján a kengyeltenyőszigeti urnatemető a bronzkorszak III. periódusába (Kr. e. 1400—1200) tartozik, s ugyanazon a helyen, a Tisza egykori folyása mellett már az újabb kőkor embere is tanyát vert a 4. sz. urna alatti tűzhely tiszai cserepeinek és a zsugorított temetkezés tanúsága szerint, mely utóbbi már az átmeneti