Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

285 hogy a legtöbb vidéki múzeum lelkes autodidakta kezébe van letéve. Hogy ezen a bajon a lehetőséghez képest segítsen, továbbképző régészeti és néprajzi nyári tanfolyamokat rendezett, melyen a múzeumi emberek elméleti és gyakorlati oktatást nyerteké Ilyen volt 1908-ban a kolozsvári II. régészeti tanfolyam, mely két hétig tartott. Zoltai állami és városi segélyt kapott az ottartózkodás költségeire. A tanfolyam vezetője dr. Pósta Béla egyetemi tanár volt. Rajta kívül előadtak Cholnoky Jenő, Buday Árpád, Kovács István, Lehóczky András és Márton Lajos, a tószegi ásatások vezetője. Közben kirándultak Bonchidára, Gyulafehérvárra s végül Tószegre. Zoltai Lajos ezen a tanfolyamon, hol a legjobb magyar régészek tanításait hallgathatta, fellélegzett, valósággal felüdült, mert ott éppen olyan gyakorlati •dolgokat, eljárásokat sajátított el, amelyeket a kézi- és tankönyvek nem tudnak az olvasónak nyújtani. Tudásában gyarapodva, látókörében kiterjedve — szinte boldogan — jött haza, bő jegyzeteit diák módjára studírozva. Most, meglett férfi korában tanulta azt, amit akadémiai hallgató korában kellett volna magába szednie. Különösen sokat lendített ismeretein a szakirodalomba való bepillantása, a kiváló tudósokkal és múzeumi vezetőkkel való megismerkedése, eszmecseréje. A kolozsvári tanfolyam hatása további tudományos munkásságán is kiütközik. Zoltai 1908-ban is mintegy 18 esetben volt vidéki gyüjtőúton és 8 esetben végzett régészeti ásatást. Ebben az évben az irodai munkálatok elvégzésére Debreczeni István hittanhallgatót állították mellé segítségül. A parlaghi és zárni templomhelyek feltárásával és az eredmények feldolgozásával gyarapította Debrecen környéke középkori történelméről szóló ismereteinket. Az új tudományágban egyre otthonosabban érezt° magát, ami azt jelentette, hogy addig is bámulatraméltó lelkesedése, szorgalma nem ismert határt. Lehetett akármilyen ünnep, akármilyen munkaszünet, Zoltai írt, rajzolt, cserepeket ragasztott, új szekrényt rendezett a hatvan-utcai, egyre szűkebbnek bizonyuló múzeumi helyiségben, annak is egy kis zugában. Olthatatlan tudományszomja 1909-ben elvitte ismét Budapestre, hol a -» régészeti, néprajzi és mezőgazdasági múzeumokat tanulmányozta. Felkereste a tolnamegyei szekszárdi múzeumot is, hogy szemtőlszembe lássa a híres Wosinszky Mór által feltárt prehisztorikus leletanyagot. 1909-ben egy különleges feladat is hárult reá. Ez év szept. 27-én a trencsénmegyei Zábláton meghalt Thaly Kálmán, a város képviselője, díszpolgára, aki a város közönségének példátlanul hü és szerető ragaszkodását már 1908-ban úgy kívánta viszonozni, hogy emléktárgyait halála esetére felajánlotta a városi múzeum részére. xY szeptember 30-i pozsonyi temetés után kiderült, hogy az eredeti ajándékozási okiratban felsorolt tárgyak