Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
259 azt a Németországot járt Telegdi. Kovács László, a debreceni bírlapírás úttörő mestere, író, ügyvéd, malom- és fürdőtulajdonos, kártyagyáros írhatta, aki Lajos testvérével 1840-ben könyvkereskedést alapított és a szabadságharctól kezdve két ízben is életre hívta az Alföldi Hírlapot. Számos írása jelent meg fővárosi folyóiratokban. Önálló dolgozatai : A bankról, Rövid magyar magánjog népiskolák számára, Utazás Tyrol és Bajorhonban. Üti emléklapok, Beszélyek és Hetképek, Anya és vetélytárs. T. Kovács László említett cikkében a múzeumok nemzetnevelő jelentőségéből kiindulva a német városokra hivatkozik, elmaradottságunkat, a vidéki iskolai múzeumok rendezetlen voltát hangsúlyozva, indítványozza, alakuljon Debrecenben múzeum-egylet, melynek kötelessége lesz múzeumot alapítani és fenntartani ! Kidolgozza az egylet szervezeti szabályzatát. Érdekes, a korra jellemző az a po it, mely szerint a tudósok és írók magyar nyelven műveljék a tudományokat és szépirodalmat, kizárván működési körükből a theologiát és a politikát. Az egylet gyűjteményei feloszlanának képtárra, érem- és régiségtárra, természetrajzi, gép- és kézműgyüjteményre. Az egylet kiadna évkönyveket, alapítana olvasótermet könyvtárral és szervezne fizetéses hivatalnoki állásokat, köztük múzeumőrt is. A helybeli nyomdák kötelespéldányokat adnának és az egylet megalakulását emlékkönyvvel örökítenék meg. „Kérjük a magyarok istenét, hogy ösztönözze és segít3e e város és vidék emelkedett szellemű és minden jóra, szépre és hasznosra kész fiait, hogy ezen eszme megtestesítését mielébb felkarolván, az ige minél hamarábD testté, valósággá váljék, s a debreceni múzeum-egylet működését minél hamarább kezdje meg!!" E szavakkal fejezi be Telegdi Kovács László cikkét, melynek elgondolásait lényegében a 70 évvel később megszervezett legmodernebb magvar közgyűjtemény, a debreceni Déri Múzeum megvalósította és életben tartja. Éppen ezért elmondhatjuk, hogy Debrecenben a múzeumi gondolat már 1861-ben tökéletes eszmei kifej lésre jutott! Csak a megvalósulás tényének kellett még érni 40 esztendeig. Ennek köszönhető, hogy Debrecen művelt közönsége a régészeti tudományokkal szemben teljesen tájékozatlan volt. Maga Szűcs István, a város historikusa, 1871-ben megjelent nagy munkájában, 4 1 rossz helyen és rendszer nélkül beillesztett rövid prehisztóriai kitérésében őskori királyainknak nevezi az Árpád-házi uralkodókat (I. köt. 49. 1.) s érezni soraiból, hogy a kő- és bronzkorszakok időbeli távlatáról halvány fogalma sincs. Pedig a Magyar Tudományos Akadémia 1859-től az Aichaeclogiai Közleményeket, 1868-tól az Archaeologiai Értesítőt jelentette meg, melyek a kor színvonalán állottak. Még a Nyelvtudományi Közieménvek 1871. évi kötetébe il is találhatott volna ősrégészeti tanulmányt. Hunfalvij 17*
