Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
255 szobrászművész nevének említése nélkül, aki a korán elhalt kiváló költő, Tóth Árpád édesatyja volt. Tóth András 1858-ban született Puszta-Simándon s Debrecenben halt meg" 1929-ben. Szenvedélyes könyv-, régiség- és néprajzi gyűjtő volt. A debreceni szerdai és szombati zsibvásároknak állandó látogatója, aki lehetőleg minden értéket észrevett és megszerzett. Gyűjteményéből a meginduló városi múzeumba is jutottak tárgyak. Tóth Andráshoz hasonlóan mások is gyűjtögettek még Debrecenben. A felsorolt debreceni műgyűjtők között végül is Löfkouits Artúr debreceni ékszerész volt az első, aki 1902-re azzal a határozott célkitűzéssel vásárolta össze muzeális értékű vagy jóhiszeműleg annak gondolt tárgyait, hogy megvesse alapját a városi múzeumnak. Löfkovits Ártúr az ő tervét, debreceni tudósok, írók és újságírók évtizedeken át folytatott szellemi előkészítése után, Debrecen város minden más tehetős polgárát megelőzve, meg is valósította. Ő volt az, aki a debreceni múzeumi gondolatot formába öntötte és a nyilvánosság szeme elé helyezte. Amennyire dicséretreméltó igyekezete és az anyagiakban hozott áldozata, annyira csak a véletlenen múlott, hogy múzeumalapítói ténykedését ebben a városban nem előzte meg az a hatalmas kultúrintézmény, melynek az rég módjában állott volna : a. református Kollégium ! Mikor Löfkovits a debreceni múzeumi gondolat formábaöntéséhez még az első lépéseket se tette meg, amikor ő még a világon sem volt, a Kollégiumban már készen állott minden ehhez a művelethez : a helyiség, a nyersanyag, az olvasztótégely, a tüzelő, a szerszámok, az öntőmester, csak éppen a művész hiányzott, a Löfkovitshoz hasonló ügyes ember, aki a formát megmintázza. Közel 40 esztendőnek kellett még elmúlni a városi múzeum alapítása után, hogy a Kollégium nehezen fűthető óriási öntőműhelyében a Magyar Protestáns Múzeum agyagformájának megmintázásához az arra hivatott mesterek hozzáfogjanak, de sorrendben mos f már csak második helyen! Debrecenben magángyűjtemény, a lakosság számához képest, kevés volt. Ennek egyik akadálya bizonyára az, hogy a Kollégium, mint egy óriási szivacs, a legtöbb kultúrértéket magába szívta. Jóformán minden itt élő művelt ember szellemileg úgy tapadt ehhez a nevelőintézethez, mint a tapló a fatörzshöz. A külföldet járt professzorok, tanítványok megfordultak múzeumokban is és hazajőve, igyekeztek tapasztalataik alapján a Kollégium könyvtárát, majd tanszergyüjteményeit, képtárát és ereklyetárát gyarapítani. A vidékre kikerült tanítványok sem feledkeztek meg az ősi iskoláról, ha valami értékes tárgy akadt a kezükbe. így a Kollégium könyvtára, mely a XVII. században még csak két szobából állott, idővel ajándék,
