Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

250 darabok, a Fáy János gyűjteménye hiányos ismereteink mellett is a debreceni múzeumi gondolat egyik értékes alapköve! 1833 nyarán a csongrádi pusztán egy 21 éves fiatal diákember jelent meg a pásztortanyákon. Éjszakára is ottmaradt az öreg nyáj őrzők között és a csillagos ég alatt kérdezgette tőlük a jólismert égitestek neveit. Mikor a Természet egyszerű fiai az egyik csillagképet ,,Tatárdúlásnak" nevezték, ez a szó megkapta az ifjú képzeletét, eltűnődve bámult a pusztai setétbe és az a gondolat lobbant fel lelkében, hogy a magyar népnek saját csillagos ege van, metynek felkutatása minden fáradsággal felér! Megfogadta, hogy ezt megteszi! A fiatal diák Lugossy József volt! Valóban, ha a magyar múzeumi lisztviselő, aki hazája néprajzi tudományában csak egy kicsit is jártas, Lugossy József debreceni kollégiumi professzor nevét hallja, elsősorban is arra gondol, hogy ő volt az a híres tudós, aki mint az összehasonlító nyelvészet és a magyar irodalomtörténet tanára összegyűjtötte a csillagok és csillagképek népies magyar neveit és az azokhoz fűződő hiedelmeket. Ismeretes, hogy gyűjtését kis részben kiadta a Toldy-féle Új Magyar Múzeum 1855. évfolyamában. Ez a Lugossy-féle ,,ősmagyar csillagismei közlemény" kb. 80 oldal terjedelemben. Lugossy ezzel a végtelenül becses csillagnévgyüjtésével elévülhetetlen szolgálatot tett a Folklore fellows, néphagyományt kutató nemzetközi tudományos szövetség magyar osztályának, mely a Magyar Néprajzi Társasággal, a Kisfaludy Társasággal és a Magyar Nemzeti Múzeummal együtt 1913-ban* indította el az országos gyűjtést a hazai néphagyomány emlékeinek megmentésére. Részletes tervet dolgozott ki a népköltés, népnyelv, népzene, néphit és babonás szokások gyűjtésére, a sok között a csillagok és csillagképek lejegyzésére is. Az elmondottakból következik, hogy Lugossy József hatvan esztendővel előbb ugyanilyen feladatot tűzött maga elé éspedig amint Jxandra Kabos ,,Magyar Mythologia, Eger 1887" c. munkájában írja róla, „évtizedeket szentelt népies csillagászatunk adatainak gyűjtésére, az eredeti forrásokat keresvén fel, népünknél : a pásztortüzek mellett regélő öreg juhászembereket és a gunyhók patriárcháit". Lugossynak még mutogattak olyan nevű csillagot, ami azóta a nép ajkán teljesen feledésbe merült (104. és 377. 11.). Lugossy volt tehát az első debreceni folklorista, mint a népi csillagnevek gyűjtője s ebben a nemben a múzeumi gondolat egyik harcosa, mert hiszen a népi kultúra tárgyi és szellemi anyagának rendszeres gyűjtése jórészt a múzeumok feladata. Az elmondottak alátámasztása végett n°m hagyhatjuk •említés nélkül, hogy Lugossy néhány csillagzat népi nevével foglalkozva már 1840-ben ezt írja : „figyelmeztetem tudósain-