Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Jelentés a Déri múzeum 1939. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1939-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

24 a fényképfelvétel mutatja. Kettőt épen, egyet összetörve találtunk. A sír teljes egészében megmentve (6. kép). A november 22-e előtt talált sírokból, továbbá a 23-án feltárt öt sírból összesen 22 drb agyagedényt, számos cserepet és állati csontot őrizünk. A fontosabb edénytípusokat a 7. kép tünteti fel. Az elmondottakból és a közölt ábrákból kitűnik, hogy a debrecen-nyulasi repülőtéri temető az újabb kőkorszak végéről származik éspedig a tiszai kultúra azon kései neolithikus csoportjához tartozik, melynek legjellegzetesebb leletanyaga 8. kép. Beke Pál-halma Szolnok és Törökszentmiklós között. Tiszapolgárról és Tiszaugarról ismeretes. A mi leleteink ezekkel teljesen megegyeznek. Mint ismeretes, e tiszántúli kultúrcsoport négy és félezer éves edénytípusai és temetkezési szokása átmentek az ú. n. bodrogkeresztúri rézkori kultúrába, amely utóbbi kultúrkört a Déri Múzeumban a hajdúszoboszlói és konyári temetők képviselik. Ez a körülmény rézkultúránk helyi kifejlődése szempontjából igen fontos. * 1939 április 24—26-án Törökszentmiklós határában feltártam a kengyeltenyőszigeti bronzkori urnatemetőt. Erre a lelőhelyre Hillebrand Jenő nemzeti múzeumi igazgató megbízásából Gallus Sándor s.-őr március 9-én telefonon figyelmeztetett s egyúttal felhívott, vállalom-e a lelőhely feltárását?