Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

230 erdélyi főispán, a sovén ,,dobokai base" és kormánya jóformán tehetetlenül állott. A kíméletlen parlamenti harcok előbb Szilágyi Dezső házelnök, majd 1899 elején a Bánffy-kormány lemondását eredményezték. Utána Széli Kálmán, a Bánffy egyéniségének éppen az ellentéte, a kompromisszumok mestere került a kormány élére.

1

5 Amit Zoltai a Vértesi Arnold nyilt levelére válaszolt és amit programmjában ígért, bizony legnagyobbrészt puszta reménykedés maradt, ami akkor nálánál harcosabb szellemű felelős szerkesztő alatt sem történt volna másképpen. Zoltai mindent elkövetett, hogy vezető állásában megállja helyét, Hogy levéltári elfoglaltságát szerkesztői munkájával összeegyeztesse, a városi hivatalos órák mellett reggel 6—9, délben 12—l-ig, d. u. 2—3-ig és 6—7 óráig tartózkodott a redakcióban. Igyekezett magát minél jobb munkatársakkal körülvenni, így vissza akarta hívni Debrecenbe Zempléni Árpádot, aki azonban kérésének nem tett eleget, mert a Magyar Földhitelintézet segédlevéltárnoka lett, s felhagyva az újságírói pályával, a poétaságnak szentelte életét. Csupán költemények küldését ígérte meg s maga helyett Zarándy Alfréd Gáspárt, az Egyetértés tárcaíróját ajánlotta.

1

6 HasonlóképDen csalogatta \ issza iff. Móricz Pált, aki Debrecenből előbb Szegedre, majd Aradra költözött, de itt is sikertelenül próbálkozott.

1

7 Nem a Zoltai személye, hanem a hanyatlásnak indult szabadelvű párt és az annal« szolgálatában álló Debreczeni Ellenőr volt az, mely nem vonzotta többé az olyan nyakas kálvinista 48-as magyart, mint Móricz Pál. Viszont Űflaki Antal, a Szegedi Napló munkatársa és ennek öccse, Géza, budapesti egyetemi hallgató, a Zoltai lapjához vágytak szegődni. Az a körülmény, hogy Zoltai nem tudta az általa kiszemelt munkatársakat maga köré csoportosítani, továbbá az, hogy az 1897 végén hatályát vesztett osztrák-magyar vámszövetség felújításával kapcsolatban felmerült önálló magyar vámterület kérdése ellen, a szabadelvű párt szekerél tolva, nem volt ínyére állást foglalni : a politikai bizonytalanság ködös világában inkább jónak látta a felelős szerkesztői állásról lemondani és 1897 december 23-án átadta helyét Koncz Ákosnak. Zoltai tehát pár nap híjával nyolc hónapig v^lt a Debreczeni Ellenőr felelős szerkesztője. Lemondásához hozzájárult az is, hogy a nappali szerkesztést csak túlságos erőfeszítéssel tudta összeegyeztetni levéltári hivatali elfoglaltságával. Koncz Ákos, az új felelős szerkesztő így emlékezik meg Zoltairól : „Hálátlanok volnánk, ha lapunktól való távozása alkalmából odaadó, buzgó munkásságát meg ne köszönnénk. Határtalan szorgalmán, tárgyilagos írásán, nemes ambícióján kívül, melyekkel éltető eleme volt lapunknak, szerettük benne a jó embert, a nemesszívű barátot, az Isten kegyelméből való igazi újságírót. Távozásában csak