Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

221 sunkat sajtóvétségért a közelebbi időkben úgy befogják dunklizni, hogy még a füle sem látszik ki. Zoltai Lajos tizenkét esztendeje rovogat már a üebreczeni Ellenőr számára. Ha vasvilla hull is az égből, reggelenkint hét órakor már benn dolgozik a redakczióban. Nyolcz-kilencz órára azonban kámforrá lesz és a tudós kutatók csak hosszas keresés után fedezik fel a városi levéltár poros aktái között, a hol ő pompás ügyességgel bujkál a százesztendős pergamentcsomók között. Tizenkét órakor a redakczióban görnyed ismét s a rohanó szedőgyerekek halomszámra húzogatják ki a könyöke alól a pompásabbnál pompásabb kéziratokat. .. Hanem ennek vége lesz. A redakczió legszeretetreméltóbb 15. kép. Debrecen főtere a millennium táján. Középen, a Csapó-utca torkolatánál a Stencinger-ház, jobbra a még sisakos Kistemplom. munkásának a napokban sajtópört kerítettek a nyakába és egy pár hónap múlva Zoltai Lm ott fog szorongani az esküdtszék előtt, hogy elérje azt, mihez tizenkét esztendő alatt még egyszer sem jutott : az államfogházat." A sajtópör, melyen egyszer minden vérbeli újságírónak keresztül kell esni, egy koiozsvári végrendelethamisítás hírének jóhiszemű átvételéből és leközléséből származott. Hart M ay er né házmesterné volt a vádlott egy másfélszázezer forintos hagyatékkal kapcsolatban. A szabadlábra helyezett asszony azonban az örökösökkel váratlanul kiegyezett és Zoltai Lajost, aki a megbízható forrásból frissen kapott hírt tudósítói kötelességből a Pesti Hírlappal is részletesen közölte, beperelte. A vérbeli újságírók másik éltető eleme, a lovagias ügy sem kerülte el a különben igen szelíd természetű és mindenkivel megférő Zoltai Lajost. 1895-ben Szilágyi Gyulával volt lovagias