Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

213 Minden tollforgató ember tudja, mennyi varázs rejlik az ifjú szerzőkre nézve az első nyomdafestéket látott írásokban!? A legtöbb magyar író, publicista, tudós a rövidéletű napilapok hasábjain kezdi ma is szárnypróbálgatásait, mert a kezdőnek itt nyílik az első lehetőség arra, hogy a nagyközönségnek szánt gondolatai a köz tulajdonává váljanak. Ez a boldogító érzés a vezetésre vágyó elhivatás öntudatos felépítésére sarkal, mely a felfelé törekvés szenvedélyének egyik nemesebb formájú megnyilvánulása. Debrecen városára nézve szerencsésnek látom azt a körülményt, hogy Zoltai újságíró és az újságírás révén sokoldalú és igen termékeny historikus lett. Minél több biztatást és elismerést kapott mint újságíró, annál rohamosabban nőtt ambíciója a történetírás felé. Neve egyre ismertebbé lett a városban. 11. kép. A debreceni Nagyerdőre vezető régi akácfasoros Simonyi-út. Ugyanis már 1884 tavaszától kezdve a Debreczeni Ellenőr és a Debreczeni Hírlap hasábjain egyre-másra jelentek meg tartalmas, komoly írásai, vezércikkei, városrendezési, vasútügyi, közművelődesügyi és más egyéb vonatkozásban. Ö Írogatta össze lapjának a főiskola életének említésreméltó eseményeit. Színes riportot írt a főiskolai énekkar nagyváradi vendégszerepléséről (1884 nov.). Nem egy talpraesett színházi kritika az ő tollából jelent meg. Hűségesen figyelte szülőfalujának eseményeit is és azokról lapjában részletesen beszámolt. írásait neve kezdő-vagy végződő betűivel jelezte s néha ,,Gyapáros ,,Csatlatkúti" vagy ,,Földesi" álnevet használt. Általában a veterán újságírók, kiket a legfrissebb nyomdafesték is már csak untatott, szívesen engedték át a teret ifjú és túlbuzgó munkatársuknak a lilaszínű babérokkal együtt, ha nem egyébért, csupán kényelmi szempontból is.