Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról

183 ban van, a conscriptio szerint a telke 21 öl széles és 45 3/ 0 öl hosszú, kőház van rajta, a Tócóskertben 7 kapa szőllő és 3 1/ 2 hold ház után való föld tartozik hozzá. 7 6 A végrendelet szerint a fiatal Pósalaki János egy szobát, kamrát, sós boltot, istállót és a középső pincét kapja. A kis kertet közösen használják veteményezésre, a konyha és sütőkemence is közös. 7 7 Volt szőllője a Tócóskertben és a Csapókertben. 7 8 Vagyoni helyzetéről a már említett végrendelete tájékoztat legrészleteseb­ben. Eszerint a házán kívül, a tócóskerti szőllőjében, szűrő­helye, állója volt. Ezt kétfelé osztják a felesége és fia közt. A diószegi nemes palánt szőllőjét a felesége haláláig bírja. A szőllőhöz kádak, hordók, puttyonyok, léhók voltak. Két hintója is volt. Egy jedeles kocsit négy lóval és szerszámmal a feleségének hagy, kisebb kocsiját 3 lóval, nagyobb szekerét 7 lóval, szerszámmal a fiának. Ökrök, tinók, gulyabeli marhák és ménesbeli lovak számát nem mondja meg, csak kettéosztja ezeket is. Ingóságai közül a fiára hagyott három nyoszolyát, köztük egy karikás lábút, fiókos asztalt, bőrös és kerek asztalt, kis fias tékát, pulpitust, öt bőrösszéket, tintásládát, öreg bőrös­ládát, hosszú útra való bőrösládát, két pince tokot (az egyik avult, benne danckai üvegek, a másik fadugójú üveges) régi fejeres ládát, két hambárt, tábori széklábakat. A többi ingóság a feleségét illeti. Viszont felesége mindezekért elengedi neki azt a 2000 rh. frt-ot, amit Mónospetri birtokának zálogból való ki­váltására kölcsön adott. A szentimrei hegyen közösen zálogba vett szőllőt szintén az urára hagyja. A faluban lévő házuk a váradi püspökre marad, de a jobbágyok tőle 26 frt-on kivált­hatják. A harmadévi szárazság miatt még a cselédek szükségére sem termett elég gabona, a mónospetri vízimalom alól pedig a víz fogyott el és semmi hasznot nem hajtott, a szőllőmunkát fizetni kellett, bor pedig nem termett. Ezért Pósalaki János kénytelen volt eladni harmadik feleségével szerzett biharpüspöki házát 60 frt-on, egy örökös jobbágy felszabadítása fejében le­fizetett 200 frt-ot felvenni, adósságot is csinálni, ezért a fele terhet magára vállalja a felesége és fizet neki 200 frt-ot, 30 ara­nyat és nekiadja az egybekelésük alkalmával ígért ezüst cápa­* poharat. Ezekből az adatokból jómódú és tehetős polgár képe bonta­kozik ki előttünk. Városa sem volt hálátlan iránta. 1713-ban hosszú instanciát adott be a tanácshoz, amelyben elpanaszolta, hogy sok követségjárásában, itthon nemlétében mennyi kárt szenvedett, mennyi fáradalmat és életveszedelmet kelïett el­tűrnie. Míg mások itthon voltak és gyarapodtak, addig ő fogyott 7 6 Repartitiones, 1757. 7 7 Tan. jkv. 1719. 776. és köv. li. 7 8 U. o. 1700. 775. 1. 1714. 369., 392. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents