Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról
183 ban van, a conscriptio szerint a telke 21 öl széles és 45 3/ 0 öl hosszú, kőház van rajta, a Tócóskertben 7 kapa szőllő és 3 1/ 2 hold ház után való föld tartozik hozzá. 7 6 A végrendelet szerint a fiatal Pósalaki János egy szobát, kamrát, sós boltot, istállót és a középső pincét kapja. A kis kertet közösen használják veteményezésre, a konyha és sütőkemence is közös. 7 7 Volt szőllője a Tócóskertben és a Csapókertben. 7 8 Vagyoni helyzetéről a már említett végrendelete tájékoztat legrészletesebben. Eszerint a házán kívül, a tócóskerti szőllőjében, szűrőhelye, állója volt. Ezt kétfelé osztják a felesége és fia közt. A diószegi nemes palánt szőllőjét a felesége haláláig bírja. A szőllőhöz kádak, hordók, puttyonyok, léhók voltak. Két hintója is volt. Egy jedeles kocsit négy lóval és szerszámmal a feleségének hagy, kisebb kocsiját 3 lóval, nagyobb szekerét 7 lóval, szerszámmal a fiának. Ökrök, tinók, gulyabeli marhák és ménesbeli lovak számát nem mondja meg, csak kettéosztja ezeket is. Ingóságai közül a fiára hagyott három nyoszolyát, köztük egy karikás lábút, fiókos asztalt, bőrös és kerek asztalt, kis fias tékát, pulpitust, öt bőrösszéket, tintásládát, öreg bőrösládát, hosszú útra való bőrösládát, két pince tokot (az egyik avult, benne danckai üvegek, a másik fadugójú üveges) régi fejeres ládát, két hambárt, tábori széklábakat. A többi ingóság a feleségét illeti. Viszont felesége mindezekért elengedi neki azt a 2000 rh. frt-ot, amit Mónospetri birtokának zálogból való kiváltására kölcsön adott. A szentimrei hegyen közösen zálogba vett szőllőt szintén az urára hagyja. A faluban lévő házuk a váradi püspökre marad, de a jobbágyok tőle 26 frt-on kiválthatják. A harmadévi szárazság miatt még a cselédek szükségére sem termett elég gabona, a mónospetri vízimalom alól pedig a víz fogyott el és semmi hasznot nem hajtott, a szőllőmunkát fizetni kellett, bor pedig nem termett. Ezért Pósalaki János kénytelen volt eladni harmadik feleségével szerzett biharpüspöki házát 60 frt-on, egy örökös jobbágy felszabadítása fejében lefizetett 200 frt-ot felvenni, adósságot is csinálni, ezért a fele terhet magára vállalja a felesége és fizet neki 200 frt-ot, 30 aranyat és nekiadja az egybekelésük alkalmával ígért ezüst cápa* poharat. Ezekből az adatokból jómódú és tehetős polgár képe bontakozik ki előttünk. Városa sem volt hálátlan iránta. 1713-ban hosszú instanciát adott be a tanácshoz, amelyben elpanaszolta, hogy sok követségjárásában, itthon nemlétében mennyi kárt szenvedett, mennyi fáradalmat és életveszedelmet kelïett eltűrnie. Míg mások itthon voltak és gyarapodtak, addig ő fogyott 7 6 Repartitiones, 1757. 7 7 Tan. jkv. 1719. 776. és köv. li. 7 8 U. o. 1700. 775. 1. 1714. 369., 392. 11.
