Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Jelentés a Déri múzeum 1939. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1939-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás
18 megmentettem. A hely rendszeres feltárását nem láttam célszerűnek^ A déli órákban már el is hagytam a jegenyés-diófás tanyát. Útközben a derecskei szőllőskertek ganajból rakott kerítését (garádja) még itt-ott megfigyelhettem. A faluban két, vesszőkosarakkal jól megrakott szekeret láttam, amint haladtak Debrecen felé. Az új kasokat véggel egymás fölé és egymásba rakják. Kb. 40 kas lehet egy-egy rakomány. A jól lekötözött kasokat oldalról egy-egy rúd tartja össze. Messziről szénásszekérnek tűnnek fel, melynek tetejében hegyei a kocsis. Debrecen jó piaca a vesszőkasoknak, ugyanúgy a gyékényeknek is. Mindezek a fürtös bundával együtt a közkedvelt ekhós szekerek elengedhetetlen felszerelései. * 1939 március 10-én a hortobágyi pusztán voltam. A készülő új múzeumi Vezetőhöz a csárdabeli pusztai múzeumban összeírtam az összes szükséges adatokat a rendszeres leírás és ismertetés céljából. A déli órákat a puszta életének megfigyelésére fordítottam. 1939 márc. 13-án meglátogattam a tiszafüredi múzeumot. Ugyanis dr. Gallus Sándor nemzeti múzeumi s.-őr 1938 okt. 10-én jelentést tett a Nemzeti Múzeum Főigazgatóságának a tiszafüredi múzeum állapotáról. Kifogásolta az összezsúfolt anyag szakszerűtlen kezelését. Gróf Zichy István főigazgató a jelentést áttette a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének, melynek következményeképen megbízást kaptam a tiszafüredi múzeum megvizsgálására. Az akkori politikai feszültség és nagy elfoglaltságom miatt látogatásomat csak március 13-án ejthettem meg. Megtekintettem a múzeumot, tárgyaltam Balogh Gábor főjegyzővel és Kürthy Sándor ny. községi Írnokkal, a múzeum kezelőjével, aki mint a múzeumalapító Tariczky Endre plébános egykori segédje, 1911 óta gondozza a kis múzeumot s évente a községi közgyűlés előtt beszámol a múzeum működéséről és állapotáról. Az eredményről a Közgyűjtemények Főfelügyelőjének a következő jelentést küldtem : ,,...Dr. Gallus János által észlelt szakkezelési hiányokat — melyek különben a legtöbb vidéki kis múzeumban többékevésbbé fennforognak — magam is megállapítottam, sőt ebből a szempontból, főleg a fémtárgyaknál, nemcsak az újabb, hanem a régebbi szerzések is kifogásolhatók. Az bizonyos, hogy helyszűke miatt az anyag elhelyezése már régtől fogva túlzsúfolt, de a padlóra, lócákra csoportosan lerakott régészeti leletek lelőhelyeit ismerik, az egyes csoportokat cédulákkal látták el úgy, hogy ebből a szempontból ma még a hiányok pótolhatók, ha az anyagot a helyszínen egymástól határozottabban elkülönítjük és a meglévő növedéki napló és leltár alapján a tudományos kutatásra alkalmassá tesszük.
