Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról

IV. RÉSZ. FÜGGELÉK. Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról. ,,A német tábornok (Caprara Eneas) Tiszához való érkezése s Tokajhoz való szállása hírűi hozatik. Mindenfelül hirűl írják és hozzák, hogy minden, szándéka és igyekezete a mi városunknak romlására és elpusztítására. A tiszt, tanács éjfélben felgyűl, a predicatorokat is felhivatván, discuralnak, mit kelljen cselekedni? fegyverhez nyuljunk-e? elfussunk-e? elejekben küldjünk-e? Az uccákkal is közölvén az dolgot unanimi consensu deliberaltatik : Eleitiil jogva fegyverrel nem oltalmazták a mi eleink Debrecent, ha elfutunk Debrecen nem lészen. Azért most is vagy élet vagy halál, de embereinket küldjük valami kenyerekkel és valami kézbeli honoráriummal, választatnak úgymint Kondorosi János és Fazekas Péter urak, kik is jóllehet igen szomorúan és félelemmel, mindazáltal Istenben bízván szegény városunkért ezen utat felvállalván elindultak, vivén kétezer táborra való kenyereket, sajtokat, gyöngyöket, aranyas paplant és két aranyas fegyvert."

1 Mikor a debreceni Diárium jegyzője, Takáts István deák a sorokat papírra vetette, a debreceniek másfélszázados igazságát írta le. Mert ezt a várost nem kőfalak — amiben mindig szűkölködött — nem fegyver ereje — békés kereskedők voltak a polgárai — és nem a hatalmas császárok seregei óvták meg a sokszor fenyegető végpusztulástól, hanem polgárai szorgos munkája, ügyes politikája, ,,maga alkalmazása" és nem utolsó sorban vezetőinek a felsőbb hatalom örök igazságot osztó erejébe vetett, meg nem tántorodó hite. ,,E különb-különbféle barbarus népeknek torkába és prédálásokra kitétetett Debrecen városa" történetének kritikus időszakát a felszabadító háborúk korában élte. Nemcsak anyagi károkat, nemcsak testi gyötrelmeket okozott az 1 Debreceni Diárium 1681 nov. 1—2. Tört. Tár. 1910. 81. 1.