Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - A debreceni fazekasipar emlékeia XVI-XVII. századból

162 A tányérok és tálak mind fennálló szélűek. A 3. és 5. ábrán láthatóknak nincs meg a szélükből semmi sem, de nyilvánvalóképpen ezeknek is a 4. képen látható tányérhoz hasonló formájuk volt. Itt látható a tányérok füle-formája is : agyagból reáragasztott kis ívelt híd. Hasonló fület találtam a 2. kép jobboldalán és a 3. kép felső részén látható tányérokon is. A többinek hiányzik megfelelő része, de bizonyos, hogy ilyen füle volt, mert fenekük ép, azokon pedig nincsen lyuk, mint a habánedényekén. A 4. képen látható tál díszítménye tulajdonképpen egy nagy forgórózsa egymástól elszakadt négy ága. A forgórózsa 4. kép. 5. kép. XVIII. századi cseréptányérok rekonstruált képei. összefüggő szárakon, több ággal egészen a mult század végéig gyakran szerepel alföldi cserépedényeinken, ebben a formában azonban legkésőbb a XVIII. század közepén el kellett tűnnie, mert különben több edényről ismernénk már. Ezt kell mondanunk itt bemutatott tálaink madáralakjairól is. Ezek sajátságos szárnyát XVIII—XIX. századi cserépedényeinken hiába keressük. Ezek szerint feltehetjük, hogy a 2. kép jobboldalán látható tál a XVI., a többi pedig a XVII. században készült. A 3. kép felső részén látható legfiatalabb tál a XVIII. században készülhetett, mert sok tekintetben hasonlít a Déri Györgymúzeum 1760-ból datált cseréptáljához (lásd az említett múzeum nyomtatott Vezetőjében, a 7. képen). Az itt bemutatott régi debreceni tálakhoz hasonlót eddig csak egyet ismerünk. Szabó Kálmán : „Az alföldi magyar