Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - Nádudvari fekete edények

152 felfelé áll.) Mindkettőnek közepén egy-egy makk látható. — Múzeumunk birtokában több hasonló díszítésű korsó is van. Ezeket hely szűkében nem közölhetem képen. Az itt közölt kancsó és az említett korsók alsó felének díszítménye azért érdemel különös figyelmet, mert a huszti orosz-, valamint a magyarláposi magyar és oláh fazekasok újabb festett mázas munkáin szintén gyakran találkozunk vele. Itt az ablakszerű nyílás rendszerint félköríves és nagy csokros virág van benne. Csíkdánfalván már 20—30 éves mázas edényeken is megtaláljuk ezt a formát. Itt csak egy pöttyögetett rózsa van az ablakban, levele és szára nélkül. A 2. kép jobboldalán egy lyukasfenekű locsoló látható. A ház meg a pitvar földjét szokták meglocsolni vele, szép karikásan csurgatva a vizet. A vízszintes, karcolt csík két egyenlőtlen részre osztja a locsoló oldalát. Ezeket síkált levelek és szilvaszemek töltik ki, melyek lényegükben azonosak mindkét mezőben, csak méreteik különböznek. Ez a díszítésmód ma már ritkán látható a nádudvari edényeken, régi bodonokon azonban gyakran előfordul. A 3. képen legkorábbi, évszámmal ellátott fekete edényünket mutatjuk be. Kb. 40 cm. magas lisztesbodon ez, kúpalakú fedővel. Derekán széles öv fut körül, benne rigmusos felírás : ,,1856 Dik ÉV ben | Júniusnak 21 dik napján." Az öv alatt és felett azonos díszítő motívum variánsai : felül szilvaszemek, alul meg tulipánok ülnek a háromszögletű kertekben. A 4. képen második legkorábbi évszámmal datált edényünk látható. Hátsó falán nagy írott betűkkel „NA 1858" van bevésve. Oldalát váltakozva egy egyenes, meg egy hullámos szárú növény képe díszíti. A mozsár alsó negyedrésze díszítetlen. A díszített mezőt alul és fölül ujjal benyomkodott domború díszítés szegélyezi. Valószínű, hogy az évszámot nélkülöző lisztesbodonok között még korábban készült példányok is vannak múzeumunk birtokában. Az 5. képen látható bodon például mind alakját, mind díszítményeit tekintve eredetibb, régiesebb típust képvisel a 3. képen láthatónál. (Ez utóbbinak füleállása, és a két díszített mezőt elválasztó széles öve egyaránt elüt a nádudvari bodonok szokásos régi formájától.) Az 5. képen látható bodon vízszintesen fekvő fülével és geometrikus díszítményeivel a Törökországban (Alisár) és Perzsiában (Szusza) talált régi 4—5 ezer éves edényekre emlékeztet legerősebben. Hasonló alakú edényeket ma is készítenek a föld legkülönbözőbb pontjain, de általában csak primitív népek körében. A bodon formája valóban a legprimitívebbek közül való. Az ember ugyanis, kezdetben, sehol sem tudott pusztán agyagból edényt formálni. Ha aprószemű gabonát, vagy lisztet akart elraktározni, kosarát tapasztotta be sárral. így örökölte a nádudvari bodon és a többi