Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - Egy dohányzacskó élettörténete két részben

147 no meg a sallangját is és úgy teszi az ujjas zsebbe. Egyszóval kifelé nem dicsekszik másnak, holmi jövő-menő embernek... Szőke szerint a csavart zacskó jobban szorul a zsebben, mint a göngyölt, mert nem lapul el s így nem vész olyan könnyen el. Nagy nyárban azonban nincs a csősznek zsebe. Ilyenkor a zacskót a kötő madzagja alá dugja. Gatyakorcban nem jó, mert az izzadság árt neki. Éjszaka mindig kéz ügyébe teszik a pipával, gyújtóval együtt. 6. Kép. Id. Szőke Sándor ecsegszegi csősz kunyhója előtt, melynek sövényfala sárral tapasztott, fedele szalma. Egy jó macskabőrzacskó eltart 10—15 évig, ki hogy vigyáz reá. Fontos, hogy ha megázik vagy netalán tán halászgatás közben vízbeesik, dörzsölgetve szárítsuk ki. Viszont ha száraz nyár van, a dohányt földbe kell helyezni, hol megvonul és úgy • tegyük a zacskóba. Rendes ember rendben tartja pipáját, zacskóját és a dohányát. Beosztással él, nehogy némely napokon a hideg szárat kelljen szopogatni. A rendes csőszember felette vigyáz pipájára, egyetlen és kizárólagos élvezeti és szórakoztató készségére, mely nélkül el se tudná képzelni örökös szunyogdongásban telő magános életét!? Különösképpen vigyázni kell egy olyan nem közönséges sallangos zacskóra, mint amilyen a Szőkéé, melynek megszerzése — az elmondottak alapján — embernek, kutyának egyaránt emlékezetes és fáradságos vala. s. 10*