Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Jelentés a Déri múzeum 1940. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1940-ben
94 az ajtón. Somogyi Imre kíséretében végigjártam a Kossuthutcai szomszédokat, de említésreméltó dolgot nem találtam, egyedül Szűcs Sándor, Kossuth-utea 93. sz. alatti házában a falon felakasztva egy 1700-ból való cseréptányért. Mivel a gazdája semmi pénzért nem válik meg tőle, lefényképeztem. A városból kijutva, az angyalházi út felén lévő gőzmalom udvarán egy nádból kúpalakúra készített, kívül-, belül sárral kitapasztott tyúkólat láttam. Ezt lefényképeztem. Ilyen a Kösély mentén sok van. Kérdésemre elmondották, hogy a Kösély nádasaiban sok a fíreg (vizipatkány, görény, menyét), melyek azt a nádfalat nem tudják átrágni. A délelőtt folyamán megtekintettem a Kösély kanyarulatában lévő, 1661-ben elpusztult Szigetfalu helyét. A Kösély a tavaszi áradások alkalmával úgy megdagadt, hogy a medrén átvezető Szigeti gátat hídjával együtt ellepte. Most a zugban lévő tanyák a külvilággal csak csónakon tudnak közlekedni. Érdekesek a laposfenekű halászcsónakok, valamint a rekesztő halászat. A Kösély kanyarulatai itt olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy az egykori középkori falu helyét szigetszerűen körülveszik, csak dél felől egy kb. 150 m. széles földnyelven lehet megközelíteni. A falu helye mintegy fél négyzetkilométert foglal el, most egy dűlő éppen kétfelé vágja. A dűlőút keleti oldalán, a folyóra dűlő kis dombon állott az egykori téglatemplom. Helyenként erősen égett anyagot vet fel az eke, az egykori kemence- vagy tüzelőhelyeket. A temető a dűlő nyugati oldalán, a folyóra lejtő oldalon van, egészen közel a felszínhez. Az egész terület Szakács Sándor szoboszlói, Zakar-utcai lakos tulajdona, fiai gazdálkodnak rajta. Most nagyrészben búzával van bevetve. Kis Gábor itteni gazdától egy érdekes, de törött bilyogvasat és egy kis baltát vettem, ezeket ő a falu helyére nyúló szőlőskertjében, földforgatás közben, kb. 60—70 cm. mélyen találta. Voltak itt cserépedények is, de azokat nem tudta előadni. Innen visszatérve a város alatti nyomásra mentem, hol a juhászokat a fejés szokásai felől vallattam ki. A fejős juhok a város alatt 7 nyáj ban járnak. Akinek több van, az maga legelteti. Egy nyáj ban 6—7 gazda ver össze, a juhászt is közösen tartják. A fejésnél a tejet úgy osztják el, hogy 24 juhot vesznek egy egységnek. Ez egynapi tejet jelent. Akinek ennyi, vagy ennek többszöröse van, arra ennek megfelelően kerül a fejés sorrendje. A fejés a juhosgazda házánál történik, naponta háromszor. A vasárnapi tej a juhászé. Akinek kevés juha van, 6—7 darab, az maga nem fej, hanem eladja a tejet másnak, akinek többje van. A pásztort, a fejős juhászt éppen úgy, mint a nyájpásztort, újesztendőben fogadják. A pásztor maga megy a gazdaság elé, hogy fogadják \issza. A kiverés előtt egy nappal helybe kell állania. A még hátralévő időt a református temetőben a fejfák
