Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Figyelő - A debreceni pásztorrovás

8(5 133,933., -4., -5., -6., -9), Szentesen (Népr. Múz. 43,088) és Hódmezővásárhelyen (Seb. 56., Népr. Múz. 43,202., -3) az ötvenes és százas számokat a római ötös- és tízesből alakított, középen függőleges rovással ellátott figurákkal jelölték. A régebbi és újabb típusú számjegyek viszonya a szórványos adatok alapján is megállapítható. A régies számjegyek a perifériákon húzódtak meg a központi vidéken divatba jött újabb számjegyek elől, akárcsak népi teknikánk egyéb régies elemei. Népi teknikánk régi és újabb alkotásainak földrajzi határa feltűnően egybevág a teknika legkülönbözőbb területein. A Duna-Tisza-közén egészen a Jászságig lenyúló régies kiejtésű nyelvterületen, úgylátszik, mindenütt a régebbi tipusú számjegyeket használták, amíg a számrovás divatban volt. Erről a területről csak egyetlenegy adatot ismerek eddig, ez azonban annak legdélibb szegletéből, a Jászságból származik (Seb. 54). Másutt utaltam már rá, hogy a Jászság és a Palócság népi teknikájának régiessége valószínűleg vallási viszonyaik függvénye.

1 A jászok és palócok a római egyház hívei, míg Tiszántúl és a Kisalföldön a XVIII. századig kálvinista volt a magyarság zöme. Hogy a Felsőtisza vidékén meddig terjedt a legújabb típusú számjegyek birodalma, adatok híján nem tudhatjuk. A debreceni ócskástól származó adatot nem tekinthetjük hitelesnek, azért térképemen is kérdőjelet tettem mellé és csak szaggatott vonallal kötöttem össze a szomszédos régies adatokkal. A debreceni pásztorok közt mindig akadt néhány borsodi és hevesi bojtár, s ezek közül kerülhetett esetleg számadó is. De az is lehetséges, hogy a kereskedelem útján jutott Debrecenbe az említett régies rovás. De van a magyar számrovásnak egy még régiesebb, egészen ősi típusa is. Ez eredeti alakjában csak a Székelységben maradt fenn, meg a szomszéd szláv és oláh népek körében. Magyar eredetét Sebestyén kétfelől is bizonyította. Egyfelől hasonló rovásuk volt a voguloknak és osztjákoknak is, másfelől a szomszéd népek általában magyar eredetű néven ismerik a számrovást. A székely rovás legjellemzőbb sajátsága, hogy számjegyei a megfelelő római számok értékének tízszeresét jelölik. Ennek oka abban rejlik, hogy a legkisebb egységet, az egyes számot a rovás szomszédos oldalára róják, s csak a nagyobb értékű számjegyeket jelölik meg a „főrovatban", a tízest egy rovással, az ötvenest egy álló kereszttel, a százast egy római tízessel. Az ötös számot két vékony metszéssel jelölik, a metszések közét csak egy ponton veszik ki, lásd a 3. képen, az I. számmal jelölt sorban. A szomszéd népek alig módosították ezeket a jegyeket. Az ötvenest a százas analógiájára római 1 Lásd Magyar népkutatás c. tanulmányomat, Az Exodus Almanachja, 1940.