Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Jelentés a Déri múzeum 1938. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők 1938-ban végzett tudományos munkája. Gyűjtés, kutatóút, megfigyelés, ásatás

39 A szeles, kevés esőjű felhő elvonulása után, elindultunk a Halastó felé. Néhány füsti fecskét és igen szép nászruhás füstös cankút láttunk párban. A Halastó nádasai felett rétihéják szálldostak. A Halastótól Debrecenbe utaztunk. Hazaérkezve kaptam az örvendetes hírt, hogy Balmazújváros határában egy énekes hattyút (Cygnus cygnus L.) lőttek és behozták hivatalomba. A hortobágyi Darassán szelíd libák közé keveredett eme ritka madárzsákmánynak megvizsgálásával fejeztem be madártani kirándulásomat, melynek egyik eredménye az is, hogy a rövidujjú vagy sziki-pacsirtát a puszta más részében kell keresnünk, nem a mai napon bejárt területen. E fejezet végén említem meg, hogy 1938 május 19-én a varsói tudományegyetem rektorával, dr. Antoniewicz Wlodzimierz archeológussal ismét jártam a Hortobágyon. Vendégünk megtekintette a kis múzeumot, a puszta praehistoriai leleteit, majd felkerestünk egy gulyát és egy ménest. A törzsménes felé haladva, a víztároló keleti oldalánál három nagy-godát, sok dankasirályt, bibicet és két kormosszerkőt (Chlidonias nigra nigra L.) láttam. E kalandozásomnál is meggyőződtem, hogy külföldi vendégeinkkel a legcélszerűbb a pásztortanyákat és nyájakat, minden előzetes értesítés nélkül, a helyszínen felkeresni, hogy őket életmódjuk köznapi közvetlenségében és természetességében láthassák. Felhajtások, mutatványok a pásztorokat lassan idegenforgalmi artistákká fogják változtatni, nagy kárára a nyáj őrző társadalom eredetiségének. Az a különbség, mely a csárda környéki pásztorság és a távolabbi, idegenek által nem látogatott pusztarészek pásztornépe között fennáll, már is nagy mérvben érezhető s ez a tény a helytelenül alkalmazott idegenforgalmi lehetőségek következménye. * 1938 május hó 27—30-ig kutató és tanulmányutat tettem P. Balogh Ákos kíséretében a Tiszamentén éspedig Törökszentmiklóstól felfelé Tiszaörvényig s onnan az épülő tiszaörvénykenderesi öntözőcsatorna mentén Kunhegyesig. Az alábbiakban ennek az útnak a megfigyeléseit, élményeit fogom egyelőre vázlatosan elmondani, időrendi leírásban. Ugyanis ezen a vidéken mégegyszer megfordulok. Utamat hosszabb időre tervezem és szélesebb körültekintéssel fogom elvégezni, hogy a Középtiszának erről a gyönyörű vidékéről kedvem szerinti leírást adhassak. 1938 május 27-én reggel Törökszentmiklósra utaztam, hol Prókay Miklós, a Tiszamenti Szemle szerkesztője mutogatta meg a várost. Gál István református esperes, pataki diáktestvérem pedig saját templomába vitt be, sőt elvezetett a róm. kath. templomhoz is, mely az ősi Tiszameder partján bástyaszerűen kiképzett terraszon fekszik. A déli autóbusszal Fegy-