Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Jelentés a Déri múzeum 1938. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők 1938-ban végzett tudományos munkája. Gyűjtés, kutatóút, megfigyelés, ásatás

1938 december 30-án egy debreceni talyigát vettem az Olajütőben. Ma már csak kéthárom talyigás jár a városban s a használaton kívüli talyigák hóban és sárban rothadnak el. Igen érdekes a talyigás régi istállója : földbe mélyített verem, rajta giz-gazzal fedett nyeregtető. 12. kép. Talyigás ólja az Olajütőben. Dr. Sőretji János múzeumigazgató beszámoló jelentései. 1938 március 11-én hajnali vonattal kiutaztam a Hortobágyi pusztára, az öreg csárdához, ottani fiókmúzeumunk átrendezése végett. A hajnalhasadás a felhős ég alján csak gyengén piroslott, amely színtüneményt a nagyszámú vízállások, tocsogók észre sem vették, hanem halvány ködösen, tompa fénnyel lapultak egyik a másik után. Csak az éles, gyakorlott szem láthatta, hogy a vizek közötti zsenge mezőn százas vadlibacsapatok legelnek, melyek közül egyik-másik falka felszállott s alacsony repüléssel helyet változtatott. A Hortobágyi puszta régi, Tiszaszabályozás előtti állapotát, bizonyára így tavaszelőn közelíti meg legjobban, amikor az egykori fenekek, fokok és érmedrek megtelnek vízzel, a vizek madárral, a levegő párával, mely az egyre erősbödő reggeli lényt, a nedvesen üde zöld sík felett, színképelemzésével csodálatosan széppé teszi. Természetszerető embernek felejthetetlen élmény a vadvizes puszta! Ilyenkor a még csapatosan élő bíbicek, cankók, vadrécék és vadludak milliói tanyáznak rajta és a maga sajátságos finom árnyalatú színeivel, zsendülő hangulatával az, amire vágyunk, mikor ezt mondjuk : ,,ha majd kinyílik az idő!?" Múzeumi munkánk elvégzése után a déli órákban a Nagyhídról távcsővel fürkésztem a pusztát. A távoli vizek ekkor már csillogtak, mint a tükör. A párázatot felszívta az ég. A Hortobágy-folyó jobbpartján a bikagulya levegőzött, melynek téli szállása a csárda előtti nagy állás. A bikagulyás nem álldogál a jószág mellett, nem szükséges. Két pulijával ideát az állásban tartózkodik s csak néha-néha tekint át a folyón, a gulya felé. Ha észreveszi, hogy valamelyik bika a többitől távolodik, szól a kutyáinak. A végtelenül okos állatok megértve a biztató parancsot, átszaladnak a hídon, egyenesen nekirontanak a 3