Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Jelentés a Déri múzeum 1938. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők 1938-ban végzett tudományos munkája. Gyűjtés, kutatóút, megfigyelés, ásatás

22 kell lefolytatni. Eszerint a Déri Múzeum ásatási területe Debrecen város és Hajdú vármegye területe, ásatási érdekeltségi körzete pedig Bihar vármegye, Jásznagykunszolnok vm. és Heves vm. tiszántúli része. A mi intézetünk megnagyobbodása óta kutató tevékenységét kiterjesztette csonka Szatmár és Bereg vármegyékre is, hol 1930-tól kezdve a közismert panyolai ásatások révén igen jelentős eredményeket mutathat fel. Az itt megszervezett összeköttetéseket elhanyagolni, főleg pedig a panyolai évről-évre folytatott ásatásokat abbahagyni nem lehet. E kivételes állapot követeli, hogy a Déri Múzeum a szabolcsvármegyei múzeummal egyetértve megkezdett szatmár-beregi kutatásait befejezhesse. A Déri Múzeum tisztviselői saját beszámolójuk szerint 1938-ban az alább felsorolt gyűjtő-kutató és ásatási munkálatokat végezték.

1 1. Dr. Balogh István gyakornok beszámoló jelentései. 1938 január 1., 6. és 7-én a Bánkra, Halápra és Cserére a feleltetés tanulmányozására tett utam eredményeit ,,A jószág teleltetése Debrecen környékén" c. tanulmányomban használtam fel. Megjelent a Déri Múzeum 1937-es Évkönyvének 175—212. oldalain és különlenyomatban is. (Déri Múzeum Néprajzi osztályának ismeretterjesztő közleményei. 12. sz.) * 1938 március 14—16-án Nyírbalkány, Nyíradony, Nyíracsád, Mártonfalva és Vámospércs községeket kerestem fel. Az út célja a Nyírség déli részén fekvő vegyes magyar, oláh és tót eredetű falvak településének, népművészetének, gazdálkodásmódjának és szokásainak tanulmányozása. Március 14-én hajnalban mentem el Debrecenből, Nyíregyházán, Kallón keresztül Nyírbalkányba, amely kb. 7000 lakosú, nagybirtokok közé beékelt falu, hatalmas, 11 különálló pusztára tagolódó határral. A statisztika szerint tiszta magyar népességgel. Azonban ettől a vonaltól délre eső falvakban a népesség jórésze XVIII. század közepei és XIX. század elejei település, vegyesoláh és tót eredetű. A magyar elemet a református népesség képviseli és így már a népességnek kb. egyharmad része csak magyar eredetű. Valóban a népesség viselete, szokása, építkezése a magyartól teljesen elütő jellegű és az öregek többsége ma is oláh nyelven beszél. Bár a fiatalok már nem értenek e nye^en, a falu még ma is két teljesen elütő település, egymást tót és oláh résznek nevezik. Itt néhány házról felvételt csináltam és a Balkány déli 1 Ezek a beszámolók a művelt nagyközönségre s főleg a magyar ifjúságra való tekintettel is készültek.