Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Függelék - Lükő Gábor: A hortobágyi pásztorművészet

128 A hortobágyi pásztormüvészetben lépten-nyomon találkoztunk térbeli formák alakítására irányuló plasztikus művészi törekvésekkel. Nemcsak a szilárd anyagokból formált tárgyakat kell ideszámítanunk, hanem a lágybőrből készített hengeralakú erszényeket és varrótáskákat (11. kép III., VII—VIII. sz.). meg a nyers bőrből lágyan formált, azután megszárított hüvelyeket is (14. és 16. kép). A rendelkezésre álló szilárd anyagokat a pásztor mind felhasználta plasztikus alkotásokra. Röviden éppenjcsak megemlítem a csontból faragott boglárokat (8. kép), 41. kép. Lófejes tamburák. a fából faragott ostornyeleket (29. kép), pisztolyalakú beretvatartókat (26. kép 2. sz.), a bárány jegyeket (40. kép) és a szaruból készült ivótülköket (22. kép 3. sz.). A vasból készült tűzcsiholó acélokat (13. kép) és a sárgaréz fokosokat (33—34. kép) mesteremberek készíthették, de a pásztor ízlése, sőt utasításai szerint. Láttuk, hogy a pásztor nemcsak a sablonos, geometrikus formákat tudta művészien alakítani, hanem az élővilágból kiszemelt modelljeit is művészettel mintázta meg. Emberalakot a pásztor nem faragott plasztikusan, kedvelt jószágait azonban annál gyakrabban kiformálta. Utalok a lófejes tamburákra (41. kép), bicskára (19. kép 1. sz.), az ökörfejes beretvatartókra (26. kép 3. sz. és 28. kép 5. sz.). A sárgarézből készült madárfejes csatok (36. kép) és kosfejjel díszített juhászkampó (33. kép 4. sz.) szintén pásztorok részére és megrendelésére készültek. A pásztorok és a számukra dolgozó mesteremberek síkdíszítő formái sem különböznek egymástól gyökeresen. Ezt annál inkább hangsúlyoznunk kell, mert néprajzi irodalmunkban újabban nagy hitelre talált egy balvélemény, mely szerint a népművészetben az anyag annyira determinálja a rajta jelentkező művészi formákat, hogy egységes magyar stílusról álmodnunk sem szabad. Ha az alább felsorolt tárgyak díszítményeit összehasonlítjuk, meggyőződhetünk róla, hogy a hortobágyi