Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Függelék - Lükő Gábor: A hortobágyi pásztorművészet

123 Itt jegyzem meg, hogy a 11—16. táblák^nem eredeti színben készültek, mert a fa alapszíne sárgásbarna, s ezt a választóvíz vereses barnára égette. Költségkímélés végett az alapot nem színeztem, hanem a fehér alaphoz viszonyítva igyekeztem megadni a festett virágok árnyalatát. A 17. táblán látható beretvatartók karcolt virágai a 27. kép 4. sz. beretvatartójának díszítményeivel állnak rokonságban. A hortobágyi karikásostorokból a 29. képen mutatok be hat darabot. Nyelük hasival van befonva és gazdagon felpillangózva. Sudaruk hasiból kígyóhátra megfonva, telekjük szintén felpillangózva. Nyelük különböző színű anyagokkal van kiverve. Az 1. sz. ostor telekjén a legkezdetlegesebb rojtszerű pillangókat láthatjuk. Nyelén a drótból készült veretek állatokat ábrázolnak (disznó, ökör). Igen szép aprólékos munka a 2. számú ostor nyelének verete. A 3—6. sz. ostorokon karmantyú is van. Ez a vége felé kiszélesedő bőrdarab arra szolgál, hogy a lovas ember kezéből kicsuszszanó ostort megakassza, s így ne kellessék az ostor után leugrani a lóról. A karikás karmantyúja tehát azonos rendeltetésű a huszárok kardbojtjával, s valószínűleg közös eredetű azzal. Akad karra ölthető karmantyú is ostorainkon, ez azonban újabb, s a katonai kardbojt utánzata. A karmantyúk általában a pillangók alakját követik, nagyobb méretben. Az 5. sz. ostor karmantyúja porcellán és rézgombokkal, a 6. számúé viszont cipőriglikkel van díszítve. A 6. sz. ostor nyelének díszítményeit a 18. táblán eredeti nagyságukban is bemutatom. A 30. képen hortobágyi balták, fokosok és botok láthatók. Az 1. számú kanászbalta díszítményeit eredeti nagyságban a 22. táblán mutatom be. A magyar népművészet legszebb alkotásai közé tartozik. A veres- és sárgarézveretű virágok sugarasan körül vannak cifrázva apró vésett vonalakkal. — A 2. számú rezesbalta díszítményeit szintén bemutatom eredeti nagyságban is a 21. táblán. Múzeumunk birtokában még két más hasonló van, a budapesti Néprajzi Múzeumban viszont csak egy, s ez is az Alföldről került oda. Kovácsok, csengőöntők vagy késesek csinálták őket hajdan, nem tudjuk. Lehet, hogy maguk a pásztorok. Virágos díszítményük vonalainak közét erős, kurta, vésett