Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Figyelő - N. Bartha Károly : A debreceni gubacsapó céh

95 szavait és valpban nem is több, mint egy jó, bár nem teljes műszótár. De nem kapunk felvilágosítást a kitűzött célnak megfelelően arról, ami e zárt társadalmi egységet — ahogy a szerző a céhet tekinti —, leginkább jellemzi, ami a szavak mögötti tartalmat feltárná. Igen vázlatos képet ad a céh történetéről, holott erre elég bőséges adat állott volna rendelkezésére. Nem foglalkozik a céh életével, a történeti idők folyamán kialakult szervezetével, ami nélkül — akárhogy hangsúlyozza is — gyűjteménye szervetlen, tisztán az esetlegességek által egybehalmozott mesterszavak szótára lett. A történeti tényezők alakító erejének, a mesterség technikai részének ismertetését nem mellőzheti el még a nyelvész sem, kivált, ha olyan célt tűzött maga elé, mint B., ki céljának tekinti a csoport nyelvalakulásának nyomon kísérését, a szavak jelentésváltozását, a fogalmak körének szűkülését vagy bővülését. Az ilyen nemű következtetéseket csak a történeti anyag teljes birtokában lehet megkockáztatni. E téren azonban a szerző még a következtetésekig sem jutott el. (Pl. gubacsapó < szűrcsapó < csapófogalom jelentésváltozása a történeti idők folyamán.) Az általa felhasznált irodalom bőséges szempontjait talán éppen bőségük miatt nem alkalmazza. Hiányos a mesterség technikai leírása, magáról a gubacsapásról alig olvasunk valamit. Pedig a gubakészítés technikáját kidolgozni annál is inkább hálás feladat lett volna az ethnografusnak, mert hiszen a szerző igen széles területen elterjedt, ősi szövési módot ismertetett volna meg általa, amely a történeti időben a XIII. század utoljától napjainkig nyomon kísérhető, földrajzilag pedig a környező nemzetiségi területeinken túl, távolabb keleten is ismert. Történeti megállapítása ellen is lenne némi kifogásunk, akkor, mikor a céhszervezetet német alapításnak mondja. (Lásd az ellenkezőjére Léderer Emma : A legrégibb iparososztályunk kialakulása. Századok. 1928. évf.) A kérdés sokkal összetettebb, hogysem a mult századvégi jogi szemlélet alapján ilyen egyszerűen el lehetne intézni. A történeti és néprajzi szempontok elhanyagolásának rovására írhatjuk éppen ezért azt a különbséget, ami • az élőszóban kitűzött cél és annak megvalósítása közt van. így a dolgozat megmarad a szokványos céhtörténet keretei közt, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy a mesterségnek sem város- és társadalomtörténeti részét, sem a néprajzi vonatkozásait, sem a történeti hatóerők és szociális tényezők egymásra hatásából következő szociális (nyelvi) jelenségek magyarázatát fel nem deríti. Mint mesterszavak szótára, a további kutatások alapját képezheti, ugyanez mondható a bőven közölt képanyagról, amely a későbbi, e kérdéssel foglalkozók számára lényeges könnyítéseket ad. Bár itt is lehetne némi kifogást emelni a tárgyilag éppenséggel nem oda tartozó, inkább idegenforgalmi ismertetőbe kívánkozó, a való élettől