Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.
76 nek, tetején négyszögletes lyukkal. A vámot a molnár az őrlető szemeláttára szokta beönteni a vámoshordóba. 4 1 A matolcsí szárazmalom teljesen megfelelne egy szabadtéri múzeumba, de ha mostani helyén műemléknek nyilvánítanák, az volna a leghelyesebb. Másolatot bárhol lehetne róla készíttetni. A szétszedés, elszállítás és összeállítás költségén jóformán újat lehet csináltatni. A helyszínen az ilyen utolsó mohikánokat kellő kerítéssel és felügyelettel kellene ellátni s évi fenntartásukról gondoskodni. Az efféle feladatok elvégzését csakis az állam, vagy az illetékes múzeum állami támogatással vállalhatja. Eddig hiába hirdettük mindezeket !? Újabban Györffy István budapesti egyetemi tanár minden magyar érték lelkes hirdetője és tudós feldolgozója vette kezébe ezt az ügyet. Amint távozóban a szamosparti kurta korcsma mellől még egy búcsúpillantást vetettem a matolcsi szárazmalomra, úgy elfogult a szívem, mert nyilvánvaló volt, hogy ezek a sátoralakú építmények, melyek a magyar falusi tájaknak páratlanul szép jellegzetességei voltak, jóformán eltűntek. Építkezési ősi formáink kénytelenek hitvány kacsaólakra szorítkozni, mert mindennek el kell pusztulni, aminek az új életformák között hasznothajtó szerepet adni nem tudunk. 5. Matolestól a panyolai tölgyfaépítményig. Az olcsvaapáti kompépítő telep. A matolcsi vashidat hátunk megett hagyva hamarosan elértük az Ószamos medrét. A matolcs-cégénydányádi nagy átvágásnak valóban csatorna jellege van, míg az Ószamos minden kanyarodóban ősidők óta kiforrott és változatlanul álló gyönyörű tájképekkel szórakoztat. Űjra benne voltunk a sárgarigók és vadgalambok hazájában. Hangos volt tőlük a part, mintha szerencsés visszatérésünket üdvözölték volna. A fövenyes vízszéleken egyre többször találkoztunk havasi partfutókkal (Tringa alpina). Ezek a pacsirta nagyságú madarak szorgalmsan kutatták élelmüket s felrepülve előlünk, barátságos pirregő hangon tettek megjegyzéseket reánk. A vízszínen nagyot kanyarodva hátunk mögé, vagy a túlpartra szálltak. Egy iszapos parton öt darab halászcsér (Sterna hirundo) egész közelre bevárt bennünket. Fejük búbján kis fekete sapkával, olyan bájosan csillogtak a fényben a hosszúszárnyú elegáns sirály-félék ! Néha-néha távcsővel észrevettem a bokros partok szélén egy bakcsót (Nycticorax griseus) is. A magyar nép vakvarjúnak, a beregi ember gálgémnek is hívja. Felülről teljesen fedve, valósággal elrejtve a bokrok alatt magánosan leste a vacsorára valót. Behúzott nyakával a világért meg nem moccant volna ! Hűvös rejtekhelyét szinte megirigyeltem.
