Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.

73 terséges halmok problémájáról készülő régészeti dolgozatomhoz, mint kései adat, felhasználható. A halmot körülvevő fákat újabban vágták ki. E halom megismerését igen becses eredménynek tartom. A Domahídy-család levéltárában bizonyára igen értékes adatok rejlenek a halmot illetőleg. Búcsútvéve az expedíció legedzettebb és legkitartóbb tagjától is, y

2l körül vízre löktük csónakunkat. Magunkra maradva a zajtalan vizén, éreztük a hazatérő ember boldogságát. Egy tekintet az angyalosi kis toronyra, egy Tatárfalva gyümölcsösfáira s rábíztuk magunkat a folyóvízre. Az első palajon fürödtünk, reggeliztünk, napfénynek, üde, friss levegőnek átengedtük testünket és mert egy lelket a környéken nem láttunk, lelkünk is megfürdött a magányosság tiszta örömében ! A sályi réven túl újra átnéztem a régészeti lelőhelyeket és legközelebb Szamosújlak alatt kötöttünk ki. Itt felkerestem Bakó Péter tiszteletes urat, az én pataki diáktestvéremet, aki nagy örömmel megmutogatta mintaszerűen karbantartott régi templomát, egyházának kegyszereit és kedves régi faluját. Templomának igen díszes szószékét nem fogom elfelejteni. Az újlaki szakadó partok alól Gyügyéig ereszkedtünk le. Örült a lelkem, amikor újra láttam balról a rápolti vízimalmot. Lassan forgott a nagy vizeskerék. A rázófa biztosan mondta : egy szem kevés, kettő sok ! Gyügyére besétálva, a lelkészi lakban elkértem a templom kulcsát és alaposan átnéztem a mennyezet festett ábrázolásait. A négyszögű mezőkbe osztott fatáblákra halakat, haltestű embereket, szőlőfürtöket, fákat, virágokat, emberarcú napot és holdat, leveles díszítéseket stb. pingált a jámbor mester. Sokáig kellett mereszteni a nyakamat, akár a vatikáni Sixtuskápolnában, míg az összes képeket végig néztem. Űgylátszik az ilyen református templomokban a falakról eltiltott képek a mennyezetre vándoroltak fel. Egyes táblákat félig pusztulóban láttam. Valamennyit külön-külön le kellene fényképezni s legalább így megmenteni a jövő számára ! Sajnálom, hogy Sarkady Károly tiszteletes úrral nem volt alkalmam találkozni. Gyügyéről elindulva Czégénydányádot mellőztem, mivel 1932-ben már alaposan megnéztem. Mindig emlékezetes lesz előttem az a nap, melyet Kölesei Kende György báró úr vendégeként, az ó társaságában és hatalmas kastélyában töltöttem. Parkjának ősi díszfái mint komor őrök állanak a kastély megett és a Szamosról nézve markáns vonalú tájat mutatnak. Az Újszamos egyenes vonalán elért bennünket a dél. Kb. 2 km.-re a matolcsi hídtól evésre tanyáztunk le. A délelőtti nagy hőségre vihar támadt, mely megzavarta ebédünket. Mióta elindultunk, ez volt az első kellemetlen idő. Gyorsan összepakoltunk, csónakba szálltunk és a hátunkba fújó szél segítségével