Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.
64 rök szelvényeihez előbb kis lépcsőket kellett a falba vájni és minden cserepet külön kipiszkálni, mert különben a mély vízbe hullottak volna. Ehhez járult még az is, hogy mezítelen lábainkat alulról törték, felülről pedig állandóan bombázták a leomló éles rögök. A sályi réven áthaladó magyarok nagy álmélkodással bámulták és találgatták működésünket. A víz felszínén tisztán és érthetően a fülembe jutott ilyen megjegyzés : — Hallod-é, ezek biztosan az Attila sírját keresik, vagy kincs után szaglásznak...! 2 9 A szamossályiak a lábas jószágot nem szokták a kompon hordani, hanem a lejárón behajtják a vízbe és az szépen átúszik a túlsó oldalra. A régi magyarságnál ez általános szokás volt és íme a Szamos mentén ma is megtaláljuk a jószág átkelésének ezt az ősi módját. 3 0 Ilyen vidéken a szarvasmarha sem olyan gyámoltalan, mint gondolnánk. Nem régen történt pl. hogy Tatárfalváról áthajtottak egy tehenet Sályiba, a bikához. De a tehén megijedt s hazafelé szökve, a magas, meredek partról leugrott a Szamosba. Átúszott, a másik oldalon felkapaszkodott és hazament. A sályi palajon útitársaim buzgón halásztak. Mi magunk az öreg Szőkével, mint ilyenkor szokásunk volt, csónakunkban szótlanul és mozdulatlanul néztük a vizet. Sokszor elgondoltam már, hogy az ilyen merev szemlélődés, egy irányba való bámulás, eltűnődés, az örökös helyváltoztatás eseményei között mégis csak valami öröklött, őseinktől átvett természet bennünk. Valahogy olyan jól éreztük magunkat : helyről-helyre vándorolni és közben nagyokat szemlélődni ! 3 1 Az eredményes halászat után meglepően szép nádas partok között eveztünk tovább. Rajongva szeretett szülőföldem, a náderdős Bodrogköz jutott az eszembe, hol annyiszor hallgattam a nádas csodálatos zenéjét ! Minden nádszál külön egy ős ázsiai rajz és minden náderdő egy őspogány melódia ! 32 Ilyesfélék jártak az eszembe, amikor megszólalt a szamossályi templom harangja. Vasárnapi istentiszteletre húzták. Víz felett a harangszó szokatlanul tisztán és élesen csendül, különösen szélcsendes nyári napon, mikor a felszálló pára, mint igen jó hangközvetítő, a meder felett marad lebegve. Az a tiszta érchang, a jólismert falusi vasárnapok napfényes üdesége annyira átszűrődött lelkemen, hogy előbbi pogányos hangulatom dacára bizony csak elkezdtem dúdolni magamban a közismert éneket : Mint a szép híves patakra... Már jó előre haladtunk, de a harangok hívó szavát még mindig hallottuk. Cinke csicsergés is vegyült belé és úgy tűnt fel, hogy egy varjúcsapat is a harangszóra kerengett felfelé szemfényvesztő magasságba. Idelent a Szamosban egy csegöldi legény úsztatta a lovát körbe járva úgy és olyan helyen, hogy
