Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.

58 kő mélyebb lett a kelleténél. Mikor mindezzel elkészül, ráengedi a felső követ és a mester „levontatja". Ennek az a célja, hogy a hegyes, éles részek lehorzsolódjanak, mert ha úgy maradna, akkor is grízes lisztet őrölne. Különben Habarics-molnár finom lisztet is tud készíteni, van neki szitáló készüléke, melyen felül 20-as drótszita, alul pedig 6-os selyemszita van. A korpás lisztet ezeken engedi át. A malomalj, melyen a malomház fekszik, erős és igen gondosan készült alkotmány. Fürészelt, 5 collos tölgyfadeszkából van összeeszkábálva. Orrát belülről gangosfa tartja össze. Ebből indul hátrafelé középen a padimentum-gerenda s ott, ahol a kőpad nyomakodik reá felülről, van a ,,kűpadtalp". A vastag tölgyfadeszkák érintkezési síkjánál vízbeszivárgás ellen a fát „kizselyépelik". Ez a zselyép vagy vigyor. Az élek ferde lefaragásával V-alakú vájat képződik. Ezt jakéreggel, mohával és lépvesszővel töltik ki és akkor reáverik az eszkábát, melynek sora amazokat leszorítja, az egymáson fekvő deszkákat összefogja. Megemlítem még, hogy a parthoz kötött malomházat a „nyomója" tartja ki a parttól, egy erős gerenda, hogy a malom szilárdan és a mély vizén álljon. Ha kicsi a víz, a molnár két deszkát helyez a malomház és a part közé, hogy a vizet a part felől is a nagy kerék felé szorítsa. Télire a malom jégzajlások miatt nem maradhat a nyílt vízen. A meredek partban kellő nagyságú öblöt vágnak neki, hova késő hideg ősszel bevontatják. Ezt a telelő helyet záton-nak nevezik. Nem vehetek búcsút a rápolti vízimalomtól a nélkül, hogy fel ne említsem Póti Sándor tatárfalvi ember esetét, aki egyszer nem eléggé vigyázott itt és a víz sodra csónakával együtt a nagy vizeskerék alá ragadta. Póti felboruláskor elkapta a nagy kerék koszorúját. De hiába volt egy nagy guba rajta és hiába kiáltott nagyot, a nagy kerék sem a terhet, sem a szót nem respektálta, hanem Pótit könyörtelenül levitte a víz alá és a másik oldalon felhozta. Az első bemártás még csak ment volna valahogy, de a nagy kerék forgott tovább és prüszkölő utasát újra alámerítette, amikor Pótiban már kevesebb szusz maradván, nyelni is kénytelen volt, ami nem tréfa dolog. Póti megijedt és amikor újra a helyzet magaslatára emelkedett, elordította magát : segítség emberek ! Mivel a nagy kerék igen okos szerkezet ugyan, de mégsem ember, nem állott meg erre sem s ezért Póti állítólag egy óra hosszáig forgott élet és halál között, mikor észrevették és a malmot leállították. Sokan azt mondják, hogyha ,,keresztyének"-et kiabált volna, hamarább meghallják, de Habarks ezt a bölcselkedést nem írta alá... Minden azon múlott szerinte, hogy a tiltó-szárat lefordítja-e