Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.

48 lenségtől... Folyópart delelő csürhével legjellegzetesebb tájaink egyike ! Kár, hogy a nvájőrző nem osztozhatik nyája boldogságában. Serdülő fiának, ki jobbkeze volna, erősen dagadt az egyik térde. Valami „meghasadt benne". Kórházba vitte, de nem vették fel (?). Suta, Kér falu kondása, 152 drb jószágot őriz. Bére 18 mázsa búza, 40 pengő készpénz, 40 kiló szalonna, minden jószág után 1 liter főzelék. Van egy kis „kapatás" is, ami azt jelenti, hogyha valaki 2—3 malacot kihajt, darabjáért 10 fillért fizet. Állítólag macskabőr dohányzacskója a derék pásztornak tegnap még nyávogott. Lehetséges, mert a lenyúzott bőrt mésszel és hamuval gyorsan szőrtelenítik, megszárítják s már is lehet használni. Kér és Semjén között csónakjárás van. Egészségtől pirosló, szép magyar leány a révész, vagy a leánya, aki úgy átpenderítette azt a hajót a túlpartra, mint akármelyik férfi révész vagy halász. Fent, a kéri parton kis házacska fehérlik a toronytalan templomhoz közel. Biztosan az a révház. Öreg fűzfák egészen betakarják lombjukkal. Jól teszik ! Még szívesen időztünk volna a kéri palajon, de estére Matolcsot kellett elérnünk. A libapásztor gyermekek, malackapató kisfiúk búcsúztatták az expedíciót, amikor elindultunk. Egy-egy bús pillantás illette a révész házát is az expedíció részéről. .. Ügylátszik, a távozás mindenkit lehangolt, azokat is, akik mentek, azokat is, akik maradtak. Csak a sertésnyáj hevert tovább is mozdulatlanul a forró homokban. De ezt az indolens magatartást is jóvátette az utolsó pillanatban egy megemelt kanászkalap... Mivel a Kérsemjéni kétközölés csak két harcsafiút adott a konyhára, az első hajó vidám és fáradhatatlan ifjai a nábrádi partok alatt is próbálkoztak. Nábrád csínos templomtornya magasszálú erdőből jelzi faluját a víziutasnak. Á sötétzöld háttér előtt a palajon fehérlő libanyájak egyéni sajátosságot kölcsönöznek a tájnak. Túl a falun nagyobb partifecske-telep lyuksorai látszottak a meredek partban. Ha az ember hallja a vízfelett repkedő, fehérhasú madárkák lágy virtyogását és nézi a telepöket, azt hiszi, hogy maga a Természet dalolgat jókedvében abból a partra írott kottából... A víz szélén több vidranyomot és egy helyen vidralyukat is láttunk. Szőke feltételezi, hogy a Tiszáról vonultak ide, mert ott elszaporodtak. Hat órakor pillantottuk meg a matolcsi vashidat. Ahol az Ecsedi-láp keleti csatornája a Szamosba torkollik és e nevezetes eseményt egy hatalmas nyárfa égre domborodó teste hirdeti, kikötöttünk. A csónakokat behajtottuk a csatornába s magunk annak a partján ütöttünk sátort. Alkonyat előtt megnéztem a gátbiztosi lakás mellett a csatornazsilipet, az Ószamos elkötött medrét, mert azon a ponton voltunk, hol a matolcs-cégényi nagy átvágás kezdődik. E folyó-