Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.

44 annak, aki csak utazik, sportol, egyéb gondja nincs, de mi megfigyeléseket, próbaásatásokat, fényképezést stb. vettünk számításba feladatunkhoz híven. Július 16-ára virradó éjjel nem sokat aludtunk. Magam a sátor fenéklapján, a puszta homokon, a víz szélén feküdtem s ezért minden távoli hang a fülembe jutott. Már sötét hajnalban hallottam a távoli cséplőgépek nyeldeklő búgását, mely bizonyára betölti ilyenkor az egész Alföldet. Zsong a határ mindenfelé, mint a gyűjtő méh, zengve a munka áldásátjutalmát. ..! Mire az üdítő hajnal kicsalt a sátorból, a gergelyi füzesekben is felébredtek a sárgarigók és olyan füttyversenyt rendeztek az első napsugarak tiszteletére, amilyet eddig még sohasem hallottam ! Ha a sárgarigók ebben az országban királyt választottak maguk közül, annak bizonyára a gergelyi fok nyárfái között van a palotája és minden népsége. Az udvari költő talán akkor mutatta be először megzenésített nap-himnuszát ! A szemben lévő part tövében egy szürke gém olyan mozdulatlanul hallgatta, mintha földbeszúrt ezüstlándzsa lett volna... ! A természet hihetetlenül gazdag és változatos poézisét ki tudja meddig élveztük volna, azonban közeledett az indulás órája. Teafőzés, sátorbontás, berakodás és hamarosan vízre löktük az első csónakot. A hosszú rúdra szerelt kis nemzeti zászló csak úgy csattogott a szélben, amikor a derék fiatalok evezésbe fogtak. Jójáratú csónakjuk pár perc alatt átszelte a Tiszát s akkor indult a második hajó, a Szőke Sándoré, melybe rajta kívül ketten ültünk, a vezérkar : Csiszár Árpád és én. Mikor a Szamos torkába beeveztünk •— mert hiszen mondanom sem kell, hogy a vezérkar is segített a hajtásban —, mélyen átéreztem a magyar föld és a magyar nép tanulmányozása története ez érdekes fejezetének kezdő pillanatát : felfelé a Szamoson ! Szinte kételkedve tettem fel magamnak a kérdést : hát lesz olyan magyarember a világon, akit nem csak az érdekel, hogy mit lát a kutató az „Orinokón felfelé", hogy F. W. Up de Graff mit tapasztalt „felfelé az Amazonaszon", a Pongo de Manseriche-en vagy a Santiago folyón? Vájjon van abban is ráció, ha valaki nem Brazília természeti népei közé hatol, hanem idehaza az apró kis szamosparti falukban látogatja meg saját fajtáját? ! Vájjon lesz-e ilyen útnak, leírásnak annyi vonzóereje csak századrésznyi is, amennyi pl. az alaszkai aranyéhes csőcselék annyiszor leírt pusztulásának? ! Megnyugtattam magamat. A magyar ifjúság nevelése ma már olyan, különösen a nyári cserkésztáborozások révén, hogy elsősorban az érdekli, ami a mienk és aminek megtartásáért és megbecsüléséért élünk és küzdünk ! Űtunkat igen kedvező időben, a boldogság hangulatával, kipihent erővel és tervszerint végeztük. Távcső, fényképezőgép